Hirdessen a Magyar Zsidó Honlapon!


Szembenézni az antiszemitizmussal
2005-01-31 18:16:58

A BBC vasárnapi vendége Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbi volt, akivel az auschwitzi haláltábor felszabadításának hatvanadik évfordulója kapcsán beszélgettünk.
Schweitzer József: Megtisztel, hogy meghívott a BBC és rajta keresztül beszélhetek ezekről a nagyon szomorú eseményekről. Az első gondolatom az, hogy a BBC-t zsidó körökben régen úgy nevezték, hogy "zs-vitamin", vagyis "zsidó vitamin". A háború évei alatt ugyanis ez az angol rádió tartotta bennünk a lelket, mivel az akkori magyar hírközlés teljes mértékben a német hírközlésnek és érdekeknek alárendelten működött. A valóságot tehát az angol adóról lehetett megtudni, éppen ezért tilos volt hallgatni. Embereket be lehetett érte csukni, legalábbis eljárást lehetett ellenük indítani hamis hírterjesztés címén.
BBC: Néhány nappal a pesti gettó felszabadulásának 60. évfordulója után és az auschwitzi évforduló előtt milyen személyes érzések kerítik hatalmába?
Schweitzer József: Nem csak én, hanem valamennyien, akik átmentünk ezeken az elképzelhetetlen infernókon, arra gondolunk, hogy milyen jó, hogy mi megmenekültünk, és milyen rettenetes, hogy ez egy kicsiny közösség, ahhoz képest, amennyien elpusztultak. Amikor január 18-án kijöttünk a számunkra menedéket biztosító Svájci Követségek Idegen Érdekeket Képviselő Osztályáról, ami a Vadász utca 29-ben volt - svájci felségterület, ahol több százan találtunk menedéket -, mélyet lélegeztünk, mert már szabadok voltunk. Ezt azonban egy rettenetes döbbenet követte, mert ahogy elindultunk a városban, kiderült, hogy egy romvárosban vagyunk. Élet sehol nem volt, nem is lehetett egy száz napos ostrom után. A Vadász utcából a Hollán utca felé indultam. Az Alkotmány, Szemere utcákat és a Szent István körutat útba ejtve a nagynénémékhez igyekeztem, és csak leomlott házakat, betört ablakokat láttam. Iszonyú kép fogadott. Ezért a száz napos ostromért egész Budapest - azok is, akik lelkes hívei voltak Szálasi rémuralmának -, nagyon súlyos árat fizetett.
BBC: Ha jól tudom, Ön nem volt Auschwitzban. A családját érintette az esemény?
Schweitzer József: Én valóban nem voltam, az édesapám és más családtagjaim viszont igen. Volt, akit a nyilasok elvittek gyalogmenetben Bécs felé. Apámnak egy öccse ilyen gyalogmenetben pusztult el. A nagyanyám húga és annak leánya Auschwitzban, fia és az én egyik unokatestvérem munkatáborban haltak meg. Az egyik nagynéném nem zsidóhoz ment feleségül, és áttért a keresztény hitre, ezért a gyerekei nem számítottak zsidónak. Mégis, az egyik fia munkaszolgálatosként halt meg, a bátyja pedig tüzérőrnagyként. A munkaszolgálatos és a tüzér önkéntes testvér egyaránt ennek a rettenetnek, a háborúnak az áldozatai lettek.
BBC: A magyar történelem szempontjából mit jelentett a Holokauszt? Mit jelentett Auschwitz és a magyar zsidók tömeges elpusztítása?
Schweitzer József: Az akkori magyar kormányzat, ami teljes mértékben kiszolgálta Németországot, annak az alapvető követelménynek nem tett eleget, miszerint az alattvalóit mindenféle inzultustól meg kell védenie. Nem csak, hogy nem tett ennek eleget, de rendkívül nagy erőfeszítéseket tett azért, hogy több százezer alattvalóját kiszolgáltassa egy halálos ellenségnek. A magyar történelem szempontjából ez egy mélypont. Magát magyarnak nevező, de a legnemesebb magyar eszményeket megtagadó kormányzat, a magyar fegyveres erők és a közigazgatás nagy része a kormányzattal együttműködve sima utat engedett ennek az ügynek. Szégyenteljes korszaka a magyar történelemnek.
BBC: A rendszerváltás után elindult egy történelmi átértékelési folyamat. Ez elsősorban a második világháború jobboldali személyiségeit, például Horthy Miklós személyét érintette. Ön szerint ezzel párhuzamosan miért nem tisztázódott a magyar politikának a Holokausztban játszott szerepe?
Schweitzer József: Ez sokáig elhallgatásra került. Nem lehet azonban azt mondani, hogy teljes mértékben. A diktatúra idején kis mértékben ugyan, de jelentek meg erről könyvek, mi zsidók minden évben megtartottuk az emlék-istentiszteletet, a vidéki városokban többé-kevésbé a hivatalos hatóságok megjelentek. Őszinte, teljes, tudományos és történeti értékelése csak a rendszerváltozás után kezdődött meg, amikor maga Antall József megtette az első lépéseket. A Dohány utcában a templom mögötti területen, ahol van egy emlékmű, volt egy istentisztelet, ahol Antall József ezt nyomatékosan szorgalmazta. Tulajdonképpen a kutatás légkörének meg kellett szabadulni minden ideológiai előítélettől, hogy ez a súlyos kérdés érzelmektől mentessé váljon, és tudományos objektivitással kezeltessék.
BBC: Említette, hogy a kommunista időkben hallgatás övezte a Holokausztot. Ez miért volt?
Schweitzer József: Minden olyan témát kerültek, amely a társadalom látszólagos egységét megbonthatta volna. Illetve köztudomású volt, hogy nagyon sok zsidó származású vezető töltött be különböző tisztségeket, és kényelmetlen volt nekik ezt a témát bolygatni. Bár amennyire tudni lehetett, ezek az emberek elvágták magukat zsidó gyökereiktől. Nem mondták soha, hogy ők zsidók, legfeljebb azt, hogy zsidónak születtek, de már egy teljesen más érzelmi és gondolati világban élnek. Egy példa név nélkül. Egy első rangú akkori vezető személynek a fia most filozófiai kérdésekkel foglalkozik. Több vallásfilozófiában vagy teológiában jártas embert megkeresett, így engem is. Elmondta a kérdését, amennyire tudtam, válaszoltam. Amikor már két alkalommal elég jól elbeszélgettünk, azt mondtam neki, hogy én is kérdeznék valamit. Mindenki tudja, hogy az Ön szülei kik voltak, és zsidók voltak. Ön tudta? Azt válaszolta, hogy 1956-ban a forradalom idején hazament egyszer, és elkezdett zsidózni. Bár nem ez volt a forradalom célja, de benne volt a levegőben, nem szabad letagadni. Minden forradalomban vannak szomorú járulékok. A fiatalember azt mondta, hogy az iskolában is zsidóztak, amikor hazament, elkezdett zsidózni. Az apja erre azt mondta neki, hogy kisfiam, lassan a testtel, mi zsidók vagyunk. Neked azért van olyan kevés rokonod, mert mi zsidók vagyunk. Tehát ő így tudta meg. Ez nem egyedi eset, nagyon sokan félig felnőtt korban tudták meg, hogy kicsodák. Sokan ezt úgy élték meg, hogy ha nem is templomi értelemben, de szolidaritásban zsidóknak vallják magukat.
BBC: A kommunizmus idején a magyar állam a palesztin ügyet támogatta. A rendszerváltás után az Izraellel való kapcsolat rendezése mennyiben könnyítette meg a magyar zsidóság helyzetét?
Schweitzer József: Rendkívüli mértékben. A puha diktatúra idején néha nagy nehezen el lehetett érni, hogy rabbik elmehettek Izraelbe. Akkor ez nagy vívmánynak számított. A rendszerváltás után viszont olyan természetessé vált, mintha Sashalomba akarnék kiutazni a Hévvel.
BBC: Történészek és kutatók gyakran vetik fel, hogy a mai napig problémát jelent, hogy a társadalom soha nem nézett szembe a múlttal, nem dolgozta fel, nem vállalta a maga felelősségét a Holokausztért. Ön ezt hogy látja?
Schweitzer József: Aki ezzel akart foglalkozni, és a mélyére akart hatolni a dolognak, nézetem szerint annak módjában állt. Épp elég film, épp elég könyv és előadás jelent már meg Magyarországon. Tehát ez egy kicsit mellébeszélés. Aki hatvan év alatt nem dolgozta fel, hogy itt mi történt, az vagy történetileg vagy etikailag olyan antitalentum, hogy annak kár magyarázni. Itt arról van szó, hogy akarja valaki, vagy nem akarja. Szembenéz-e vele vagy nem.
BBC: Ez az egyén szintjén igaz. De mit gondol, egy össztársadalmi, nemzeti önvizsgálatra szükség van-e? Ez sok országban lezajlott már. Németországban érthető módon a legalaposabban. Magyarországon szükség lenne ilyenre?
Schweitzer József: Erről a magyar szellemi és egyházi élet különböző magas rendű képviselőit kell kérdezni. Én csak egy nevet mondok. Ha Glatz Ferencet kérdezné meg, vagy az utódát az Akadémia elnöki székében, ők bizonyára azt mondanák, hogy ez szükséges és kívánatos, és mind a ketten ennek érdekében már tettek is. De én mások nevében nem nyilatkozom. Ezt el kell dönteni magas tudományos és ideológiai szinten, el kell dönteni az újságírás szintjén, és el kell dönteni olyan szinteken is, ahol magas intellektualitáshoz nem jutnak
BBC: Ön hogy érzi?
Schweitzer József: Örülnék annak, ha mind többen nyíltan látnák ezt a dolgot, de ennek sokféle akadálya van. Nem akarok ebbe belebonyolódni.
BBC: Említette az egyházi vezetőket. Milyen a viszonyuk a Magyar Katolikus Egyházzal? Rányomja a bélyegét a mai kapcsolatokra, hogy nem emelték fel a szavukat a kezdetektől a deportálások ellen, vagy ezt a korszakot sikerült teljes mértékben lezárni?
Schweitzer József: A katolikus egyháznak azok a vezetői, akik a deportálások idején működtek, ma már nem élnek. Nem lehet erről a kérdésről úgy beszélni, hogy ne a legnagyobb tisztelet hangján szóljunk Apor Vilmosról vagy Márton Áronról, - akinek a székhelye Gyulafehérvár volt, de ő volt Kolozsvár püspöke is -, mert mindketten rendkívül határozottan tiltakoztak. Tiltakozott Hamvas Endre is, akkori szegedi püspök, és eljárt ebben az ügyben Virág Ferenc, az akkori pécsi püspök is. Az ő nevüket kegyelettel őrizzük. Akik kevéssé emeltek szót, vagy némán maradtak, azok már meghaltak. Utódaik nem felelnek azért, amit ők tettek. Én csak jónak tudom azt értékelni, hogy Vizy E. Szilveszter, az Akadémia mostani elnöke nagyon kedves kezdeményezésére a Mindentudás Egyetemére Erdő Péter bíbornok urat és engem meghívtak egy vallástörténeti beszélgetésre, melynek témája a keresztény húsvét és a zsidó pászka ünnep története volt. Ez nem csak szakmai, hanem egyetemes emberi szempontból is nagyon pozitív volt. Sok jó visszajelzést kaptam, és úgy tudom, hogy a bíbornok úr is. Ez egy nagyszerű kezdet arra, hogy ami a múltban nem ment jól, az éppen a bíbornok úr irányításával jobban menjen.
BBC: Visszatérve a Holokauszt feldolgozására. Mostanában került nyilvánosságra, hogy a Wiesentahl Központ Utolsó Esély elnevezésű "nácivadász" akciója keretében találtak egy Ausztráliában élő, magyar háborús bűnökkel vádolható férfit. Ennek az akciónak a kapcsán sokan vélekedtek úgy, hogy már értelmetlen ennyi évvel később felkutatni, bíróság elé vinni öreg embereket. Ön mit gondol erről?
Schweitzer József: Tessék megkérdezni azt, akit meggyilkoltak. Tessék megkérdezni azt, akit meggyötörtek. Van itt elévülési idő? Emberileg értelmetlen. Arra lehet utalni, hogy az az ember, aki húsz éves korában valamit tett, nem ugyanaz az ember, aki nyolcvan éves korában. Azonban példát lehet statuálni arra, hogy egyrészt a térképről nem lehet leszaladni, másrészt azért, amit tettél és mondtál, felelős vagy.
BBC: Az antiszemitizmus kérdésével kapcsolatban kutatók azt mondják, hogy valójában nem túl erős az antiszemitizmus Magyarországon, például ha a környező országokhoz hasonlítjuk azt. Az elmúlt tíz-tizenöt évben nem is nőtt az antiszemiták száma Magyarországon. Ezek a számok, de hogyan érzi ezt Ön?
Schweitzer József: Erről nem tudok határozott véleményt mondani. Kevésszer fordul elő egyértelmű nyíltsággal. Többször fordul elő kódoltan, például amikor idegenekről van szó vagy bankárpolitikáról, holott a bankárok nagy része tudomásom szerint nem is zsidó. Létezik. Nyilván nem olyan erős, mint akkor volt, amikor ez nagyon sokaknak jól jött, mert igazolta legönzőbb ambícióikat, miszerint a zsidók közössége egy kártékony réteg, el kell tőlük venni az üzletet, az ügyvédi, mérnöki irodát, az orvosi rendelőt, mert ők arra nem érdemesek. Ma ilyen nincs, tehát ez nem ad tápot az antiszemitizmusnak. Érzelmi antiszemitizmus viszont biztos, hogy van. Nem nekünk kell küzdeni ez ellen. És nem nekünk kell irgalomért kiabálni, mint a koldusnak a templom előtt, hanem azoknak, akik felelősek a maguk társadalmáért. Egy-egy egyházi vagy világi vezető, akivel az emberek szimpatizálnak, akiben hisznek, és akire felnéznek, kell, hogy azt mondja: ez méltatlan a legjobb keresztény és magyar hagyományokhoz, ez nem egyezhet a tisztességgel. Amíg csak mi fogjuk ezt mondani, addig csak hazabeszélés. Mint ahogyan például a mostani megemlékezésen a miniszterelnök a zsinagógában nagyon határozottan beszélt erről.
BBC: Tavaly ősszel élénk társadalmi vita alakult ki egy tervezett hungarista tüntetés körül. Ön szerint ez milyen tanulságokkal járt?
Schweitzer József: Beteg dolog, de szerencsére nagyon kevés volt a visszhangja. Egy mikroba, egy kis bacilus is tud azonban betegséget csinálni. Jobb idejekorán ezek ellen fellépni. Nem mondhatni, hogy ez ma óriási veszélyt jelentene, mert csak néhány elvadult alakot kerített fogságába ez a sok gonosz eszme. Talán ők maguk se tudják, hogy mit akarnak. Mint ahogyan azt sem, hogy amit akkor szép szóval úgy neveztek, hogy a "hungarista állam", az tulajdonképpen mit jelentett a gyakorlatban. Tehát nem vagyok ellene annak, hogy ezekkel az emberekkel, akik ezt nagyon akarják, leüljön beszélgetni valaki és elmondja nekik, hogy amit akarnak az embertelen, magyartalan és káros rájuk, a családjukra és mindnyájunkra nézve.
BBC: Úgy fogalmazott, hogy lehet, hogy ezek az emberek nem is tudják, hogy miről van itt szó.
Schweitzer József: Legalábbis remélem, hogy csak elkapott fiatalok, vagy félre vannak vezetve.
BBC: Ez felveti az oktatás kérdését, azt, hogy a gyerekek az iskolában mit és mennyit tanulnak a Holokausztról. Tavaly megnyílt a Holokauszt Múzeum, amely elsősorban úgy határozta meg a funkciót, amelyet be kíván tölteni, hogy oktatni akar. Sok kritika érte azonban a múzeumot, miszerint nem megfelelő a kialakított tér, félreeső helyszínen van, és nem volt megfelelő a megnyitó fotókiállítás. Mindezek ellenére képes lesz azt a funkciót betölteni a múzeum, amit meghatározott magának?
Schweitzer József: Nem ismerem annyira a Holokauszt Múzeum belső szerkezetét, de azt gondolom, a tér itt nem számít. Egy-két metróállomással és egy kis sétával elérhető. Impozánsabb lett volna, ha a zsidó városrészen belül, például a Rumbach utcai zsinagógában alakítják ki, de ennek anyagi akadályai voltak. Ennek ellenére szépen megcsinálták a múzeumot, persze kötekedni mindig lehet. Elég sok szakember van ott ahhoz, hogy meg tudják csinálni, és az a lényeg, hogy legyen elég érdeklődés. Van egy állandó oktatási program is, melynek keretében magyar és történelem szakos tanárokat visznek Izraelbe, ahol magyarul hallgathatnak tudományos előadásokat a Holokausztról. Ki kell használni a lehetőséget: akik ezen részt vesznek, adják tovább ismereteiket.
BBC: Elég ez?
Schweitzer József: Mások intellektusát nem tudjuk teljesen befolyásolni, az érzelmeit még kevésbé. Nagyon sok kellene még ahhoz, hogy létrejöjjön az érzelmi azonosulás, vagy készség a történtek feldolgozására. A magyar népben mindenképpen megvan ennek a lehetősége. Például most a szökőár kapcsán tapasztalni lehetett, hogy a részvét milyen impozánsan meg tud mutatkozni a magyarság körében. Tehát ha kellő intellektuális és emocionális módon nyúlnának ehhez a kérdéshez, ebben is lehetne eredményt elérni.
(BBC – Origo)



Vissza