Re: chatul
Hozzaszóló:
angyalka (Bejelentkezett IP)
Dátum: June 15, 2009 11:04PM
Szerintem a megoldás az lenne, amit Einstein mondott: az országoknak és a népeknek fel kellene hagyniuk az eddigi oktatási- és nevelési módszereikkel és szokásaikkal, amelyek úgy öröklödnek generációról generációra, mint valami fertözö betegség. Ö különben optimista volt, azt tartotta, hogy a világot jobbá lehet tenni, ha elegen akarják. Szerinte már 1 maroknyi csoport elszántsága is elegendö volna.
Már gyerek-, tinédzserkorunkban meg kellene tanulnunk például, hogy az elsö adandó alkalommal lealjasodunk, ha valamilyen - a rendszerbe csúszott - hiba folytán nem kell a felelösségre vonástól tartanunk. Miért nem tanítják ezt meg nekünk, miközben kísérletek, meg tapasztalatok garmada bizonyítja ezt? Nem kellene ezt az információt valahogy a köz érdekében hasznosítani? Hogy jobban odafigyelhessünk a saját természetünk által állított csapdákra. Hogy legalább résen lehessünk...
Miért nem tanuljuk Einstein filozófiáját, aki pedig olyan nagyon fontos dolgokat fogalmazott meg teljesen közérthetöen, söt, a humorából adódóan még szórakoztatóan is az emberi természetröl, társadalomról, erkölcsröl, közjóról? Biztos, hogy sokakra hatással lennének a nézetei, az ember tinédzserkorában annyira fogékony az új gondolatokra.
Megtanuljuk, hogy melyik forradalom melyik évben, söt melyik hónap melyik napján tört ki, de azt meg nem, hogy milyen barbár mészárlás folyt a magasztos eszmék megvalósításának keretében.
Miért fontosabb, hogy bemagoljuk az adatokat, mint hogy megtanuljuk felismerni az összefüggéseket?
És miért nem tanulunk hösökröl? Olyanokról, akik mertek NEM ölni és NEM láthatatlanná válni, amikor mindenki másnak e kettö közül legalább az 1ik leghöbb vágya volt?
És miért tanulunk a holokausztról mindenekelött adatokat, amikor személyes sorsokról is tanulhatnánk, minden város-, megye taníthatná a saját lakosai elhurcolását, a gettósítást személyes történeteken, NEVEKEN keresztül az elsö megaláztatásoktól kezdve? Dokumentálva vannak még a lakáskérelmek is, amiket a zsidóság gettóba zárása után rögtön be is nyújtottak a többiek (orvosok, papok is)! Miért nem hallanak, ismernek meg a gyerekek visszaemlékezéseket, személyes történeteket, amíg még köztünk élnek a szemtanúk?
Miért nem verik a fejünkbe az iskolában, hogy annyira vagyunk egészségesek, amennyire a gondolataink humánusak?
Nem bonyolult ez szerintem, simán meg lehetne oldani, hogy a gyerekek másfajta szellemben nevelödjenek, mint ami az eddigi gyakorlat. De másként (önismeretre) nevelt embereket mozgósítani is nehezebb lenne, vagy adott esetben hallgatásra bírni. Gondolom én. De lehet, hogy ez is csak közöny. Vagy hanyagság. Nem tudom.
(Szerintem különben a történelemoktatásban semmi keresnivalójuk a számoknak, úgyhogy én mindörökre számüzném azokat az utolsó szálig. Semmi hasznuk nincs, csak elterelik a figyelmet a lényegröl.)
Szerkesztve 3 alkalommal. Utolsó szerkesztés 06/16/09 01:50AM angyalka által.