A "zarándokút"
The ‘pilgrimage’

 Miskolcról indulhatunk el az úgynevezett zarándok útvonalon. A II. világháború előtt az ország északi-északkeleti tájain, a Zempléni-hegység, a Bodrogköz, a Tisza mentén sokezres hászid zsidóság élt. Ezek a jellegzetes öltözetet viselő, kaftános, prémkalapos, pajeszos, nagyszakállú, erősen vallásos zsidók bor- és mezőgazdasági kereskedelemből, fuvarozásból, földművelésből, kisiparból élő egyszerű emberek voltak. A hászid élet középpontjában a rebe (cadik, csodarabbi) állt, a rebéhez ezrével zarándokoltak a hívek, hogy lelki és anyagi gondjaikra vigasztalást és tanácsot kapjanak. Elképzelésük szerint a rebe tisztaságánál fogva a leghívatottabb arra, hogy Isten előtt a szenvedő emberiség szószólója legyen. A rebék döntőbíróként is felléptek a hívők mindennapi vitáiban, gondjaikban (a cadik szó igazságost jelent).
Sírjaikhoz még mai is sokan zarándokolnak, hogy kívánságaikat kis cédulákra (jiddis szóval kvitli) írva bedugják a síremlékek hézagaiba.
A II. világháborúban ez a sokszínű, érdekes közösség szinte teljesen elpusztult, emléküket néhány festői falusi temető őrzi. A temetők díszhelyén találjuk a híres rabbik sírjait.
Utunk során szép, az ipar által alig érintett tájon, festői kis falvak sorát érintjük, ahol majdnem mindenütt éltek zsidók. Ma már sehol sincsen hitközség (Sátoraljaújhelyen él egy kis közösség).

We start our pilgrimage from Miskolc. Prior to World War II, Northern and Northeastern Hungary – the Zemplén Mountains, the Bodrogköz and the Upper Tisza region – was densely settled by Hassidic Jews. These pious, bearded Jews wearing their caftans and distinctive, wide-brimmed fur hats were simple men who were engaged in the wine trade, in transportation, agriculture and home crafts. In the centre of Hassidic life stood the rebbe (the tzaddik or miracle-working rabbi), to whom his disciples flocked by the thousands to seek his advice for their problems. They firmly believed that, by virtue of his piety, the rebbe was best qualified to intervene with God on mankind’s behalf. The rebbe also acted as a judge in disputes among his followers and disciples (tzaddik means ‘righteous’).
Many pilgrimages are made to the graves of the tzaddikim each year, and visitors place a slip of paper (called ‘kvitl’ in Yiddish) inscribed with their wishes, onto the rebbe’s grave.
This colourful community was practically wiped out in the Holocaust; their memory is now only preserved by a few village cemeteries with the rebbe’s grave in the middle.
Our route will lead us through a picturesque landscape, almost untouched by modern industry, through lovely little villages that had once also had Jews. With the exception of Sátoraljaújhely, there are no Jewish communities in this area. 

Szerencs

1900: 896 1941: 916 1946: 146
3900 Széchenyi utca 50.

Az egykori járási székhelyen már a 19. század elején létrejött a szigorúan vallásos, ortodox elveket valló hitközség. A kis városban, 1929-ben mintegy 1400 zsidó polgár élt, de a holocaust következtében 90 %-uk nem tért vissza a megsemmisítő táborok és a munkaszolgálat poklából.

A Széchenyi utcában álló templomot lebontották, csak a használaton kívüli imaház maradt meg a Széchenyi utca 50. sz. alatt. Az egykori nagy zsidó közösségre csak egy emléktábla és a bekerített temető emlékeztet.

A strictly religious, Orthodox congregation was formed in the early nineteenth century in the one-time county seat. In 1929, the town had some 1400 Jewish inhabitants, ninety per cent of whom perished in the concentration camps and in the forced labour battalions.

       The synagogue in Széchenyi Street was demolished; only the prayer house (no longer in use) has survived at 50 Széchenyi Street. A memorial plaque and the walled cemetery preserves the memory of the flourishing Jewish community.

Tállya

1900: 343 1941: 173 1946: 44
Encsy György, 3907 Rákóczi utca 70.

A községben három zsinagóga is volt, a legfiatalabb is 1890-ben épült. A hitközség egykori épületeit már lebontották, átalakították. A körülkerített, gondozott temetőben találjuk a híres sátoraljaújhelyi rabbi unokájának, Teitelbaum rabbinak a sírját. Az 1947-ben állított mártíremlékmű őrzi a holocaustban elpusztult 150 helyi áldozat emlékét.

There were three synagogues in the settlement, the latest one was built in 1890. Most buildings of the one-time Jewish community were demolished or transformed. The walled, well-tended cemetery contains the burial of the grandson of Moses Teitelbaum the renowned rabbi of Sátoraljaújhely. The memorial erected in 1974 preserves the memory of the 150 local Jews who perished in the Holocaust.

Mád

1828: 846 1941: 304 1946: 51
Egykori zsinagóga (Former synagogue) 1795, barokk (copf) (Baroque)
Hazánkban egyedülálló barokk zsinagóga.
A Baroque synagogue, the only one of its kind in Hungary.
Egykori rabbiház (the one-time rabbi’s house)

A hegyaljai bortermelő községbe 1726-ban költöztek be az első zsidó családok. 1771-ben már zsinagógája és rabbija is volt a hitközségnek. Később elemi iskola és jóhírű jesiva is működött itt. A II. világháború (a holocaust) alatt a közösséget elpusztították. Ma már nincs itt zsidó közösség. Itt történt az az eset is, melyből a magyar közkeletű szólás ered: „Ott tart, ahol a mádi zsidó”. A legenda szerint ugyanis az egykori zsidó kereskedő lovaskocsijával elindult üzleti útjára, közben elszundikált a bakon. A lova visszafordult, és mire felébredt, a saját háza előtt találta magát.

Hazai műemlékeink között egyedülálló az 1795-ben épült barokk (copf) zsinagóga. A főutcával párhuzamos utcában található. (Megközelítés a főutcáról.) A kívülről szépen renovált, téglalap alaprajzú templom déli oldalán van a bejárat. A keleti és a nyugati homlokzat attikafala magasan a templom fölé emelkedik. Barokkos lendületű körvonala legfelül íves oromzatot képez. A homlokzat két szélén és közepén copf stílusú vázadíszek állnak. A keleti falon három nagy, félköríves ablakot, nyugaton a karzatra vezető lépcsőházat találunk. A díszesen faragott kőkeretes vaskapun belépve a csehsüvegboltozatos előcsarnokon keresztül jutunk a néhány lépcsővel mélyebben elhelyezkedő belső zsinagógai térbe. Az arányos, szép művészi részletekből kialakított, renoválás alatt álló templombelső bizonyítja egykori építtetőinek ízlését. A kilencmezős csehsüvegboltozatú mennyezet középső boltmezejét négy oszlop tartja. Ez alatt áll a padlószintnél magasabb Tóra-olvasó emelvény, a bima, melyet szép vasrácsos korlátja is elkülönít a belső tértől. A keleti fal közepén áll az igen szép frigyszekrény, amelyhez művesen faragott kőkorlátos lépcsőn léphetünk fel. Nagyon szép a színes falfestés. A bejárat feletti, két oszlopon nyugvó, áttört rácsú karzaton foglaltak helyet a nők.

A zsinagógával szemben helyezkedik el az egykori rabbilakás és jesiva (vallási főiskola). A zsinagóga irányából földszintes, a város felől emeletes épület a barokk építészet szép példája. A városkép egyik kiemelkedő értéke a kétszintes, szegmensívű árkádsort magában foglaló épület, amely a katolikus templom felől nyújtja a legszebb látványt. Az épület nagyságát az egykor itt működő híres jesiva látogatottsága indokolta.

A falu szélén, domboldalon helyezkedik el a temető, melyben szép formájú, régi sírkövek találhatók.

The first Jewish families settled in the wine-growing village of the Hegyalja region in 1726. By 1771, the community had a synagogue and a rabbi. Later still, an elementary school and a famed yeshiva were also maintained. The entire community perished in the Holocaust. The village appears in a Hungarian saying: “He’s no nearer than the Jew from Mád!” According to the legend, a Jewish merchant from Mád set out on business on his cart, but fell asleep on the seat. His horse turned around and when he awoke, he found himself in front of his own house.

       The Baroque (Zopf) synagogue built in 1795 is unique among the Hungarian architectural relics from this period. It lies in the street parallel to the main street. The entrance to the finely renovated building, built on an oblong plan, is on the southern side. The attic of the eastern and western façade rises above the synagogue. The building is a testimony to the dynamism of contemporary Baroque architecture. Vase ornamentation in the Zopf style ornament the centre and the two sides of the façade. Three large, arched windows pierce the eastern wall; the staircase leading to the gallery was built against the western side. Passing through entrance with its the elaborately carved stone frame, the visitor passes through the vaulted vestibule before descending a few steps to enter the synagogue. The harmonious interior with its magnificent ornamentation (currently under renovation) reflects the excellent taste of the builders. The central bay of the nine-bay vaulting is supported by four pillars. The platform of the bimah, enclosed by a lovely wrought iron railing, is set between these pillars. Steps with an elaborately carved railing lead to the magnificent Ark is set in the centre of the eastern wall. An intricate painted decoration covers the ceiling and the walls. The women’s gallery with its openwork railing is set above the entrance and rests on two pillars.

       The one-time rabbi’s house and the yeshiva were erected opposite the synagogue. Both are masterpieces of rural Baroque architecture. The most magnificent view of this two-storey, arcaded building, an outstanding monument of the village, is from the Catholic church. The size of the building was necessitated by the great number of students studying in the yeshiva.

       The Jewish cemetery lies on the edge of the village, on the hillside, and contains many lovely old gravestones.

Tarcal

1890: 338 1941: 299 1946: 107
1790, barokk (Baroque)

A 18. századtól éltek itt zsidók, de a hitközség csak a 19. század közepén alakult meg. Templom, iskola, öregotthon is volt a faluban. Híres rabbija volt a közösségnek, Paneth Ezékiel (1813 és 1822 között), aki később Erdély főrabbija lett. A II. világháború előtt 300 zsidó lakott itt, most már egy sincs. A barokk stílusú kis zsinagóga igen romos állapotban van. Véghomlokzatán található a női karzatra vezető külső, fedett lépcsőház, felette az oromzat íves kialakítású. A kőkeretes kapu félfáján virágdísz és bibliai héber felírat: „Ez a kapu az Örökkévalóé, az igazak térjenek be rajta". A belső tér közepén a Tóra-olvasó emelvény. A keleti falon hagyományos oroszlán motívumos falfestés maradványai. A Tóra-fülke emelvénye szintén magasított, Szép a mennyezet festése. A nyugati oldalon levő karzat dísze a kovácsoltvas magasított mellvéd.

Although Jews had lived in Tarcal since the eighteenth century, the congregation was officially formed in the mid-nineteenth century. There was a synagogue, a school, and a nursing home. The congregation’s best-known rabbi was Ezékiel Paneth, active between 1813–1822, who later became Chief Rabbi of Transylvania. The village had some three hundred Jewish inhabitants before the war, of whom none remain today. The small, Baroque synagogue is in a very bad state of preservation. The outer, covered stairway leading to the women’s gallery was built against the rear end, with an arched gable above it. The arch of the stone framed entrance is decorated with floral motifs and a Hebrew inscription: “This gate of the LORD, into which the righteous shall enter!” (Psalm 118: 20). The bimah is set in the centre. Remains of the traditional, painted lion motifs survive on the eastern wall. The podium of the Ark is raised. The synagogue has an attractively painted ceiling. The gallery on the western side has a lovely wrought iron railing.

Tokaj

1900: 1156 1941: 816 1946: 111
Zsinagóga (Synagogue) 1890, romantikus (mór) (Romantic, Moorish)
Bész Hamidrás (Bét Hamidrash)
Érdeklődni (inquiries): Lőwy Lajos, 3910 Rákóczi út 41.
Schück Dávid, Strasser Akiba rabbik sírja (the graves of rabbi Dávid Schück and Akiba Strasser), Bodrogkeresztúri út
Lőwy Lajos
régi temetô, a várrom falainál (old cemetery, at the walls of the ruins)

Az első zsidó borkereskedők a 17. században települtek le a festői szépségű városban. Iratokkal bizonyítható, hogy 1750-ben már temetkezési egyletet alapítottak. A gazdag zsidó polgárok a Fő utca szép nagy kereskedőházaiban laktak. (A környék még ma is jó néhányat „zsidóház" néven emleget.) A templom és a hitközség épületei a Kispiac, az Alsó utca környékén voltak. A hitközség rabbijai közül az 1899-ben meghalt Schück Dávid a legnevesebb: 1864-tól haláláig működött Tokajon. A II. világháború előtt mintegy 1000 fős zsidó közösség élt a városban és környékén, ma már csak néhány családot találunk.

A volt Alsó utca elején volt az egykori zsidó közösség központja: itt állt a templom, a tanház, a hitközségi épületek, a hússzék, a vágoda, a sütöde, a fürdő. Itt lakott a közösség szellemi vezetője, a rabbi, és itt laktak a hitközségi alkalmazottak is. Ma itt találjuk Tokaj egyik nevezetességét, a nagy zsinagógát.

A kupolával, kerek tetőablakokkal ellátott tetejű zsinagógaépület a városkép dísze. Ezt a nagyméretű, arányos, díszes portikuszú reprezentatív épületet az 1890-es tűzvészben leégett régi, 18. századi kis templom helyett, még 1890-ben emelték, romantikus (mór) stílusban. A szép, arányos épület főhomlokzatát félkörívben záródó kőzéprizalit, bejáratát a portikusz előreugró díszes építménye hangsúlyozza. Az épület átvészelte a II. világháborút, amikor a német csapatok istállónak használták, de a felszabadulás utáni években, évtizedekben állapota folyamatosan romlott, a töredékére fogyott zsidóság nem tudta fenntartani. A központi hitközség által eladott épületről a végén még a tetőt is lebontották. Az 1980-as évek végén egy helybéli hívő kezdeményezésére a műemlékvédelem, az önkormányzat és más szervek segítségével megkezdődött a műemlék megmentése. Szépen rendbehozták az állagmegóvást szolgáló tetőt. Az őrizetlen épületben azonban gyerekek gondatlanul tüzet gyújtottak, így leégett az egész tetőszerkezet, amelyet másodszor is fel kellett azt építeni. A korszerű betonfödémmel és rendkívül szép, korhű vörösréz tetővel ujjáépített épület már szerkezetkész, az önkormányzat kulturális célra kívánja felhasználni. A felső szinten (a kupolateremben) Holocaust emlékhelyet szándékoznak berendezni. Az elpusztított tokaj-hegyaljai és zempléni zsidó közösségek emlékére 67 táblán 16–19000 mártír nevét jegyeznék fel.

A templom körzetében, amely jelenleg a történelmi belváros egyik legelhanyagoltabb területe, kulturális központot és parkot kívánnak létrehozni. Rendbe kívánják tenni a szükséglakásokra aprózott, egykori hitközségi épületet, amelyben a kulturális központ helyiségein kívül helyet kapna egy zsidó oktatási, turista és zarándok központ is. E nagy cél érdekében sokan fogtak össze, többek között a várost dinamikusan fejlesztő önkormányzat és a könyv megírása idején megalakult Tokaj-Hegyaljai Zsidó Hagyományőrző Egyesület.

A nagytemplom oldalánál találjuk Tokaj-Hegyalja egyetlen működő zsinagógáját, a kisméretű, Dávid-csillaggal díszített, szépen felújított, berendezett, egykori kis bét hamidrast (tanházat). Ez a háború előtt a haszid hívek imaháza volt.

A régi temetőhöz komppal juthatunk el. A Bodrogzugban, a tokaji várrom falainál van ez a „régi" temető, melyet 1750 körül alapítottak. Ez árterület, ezért többször elöntötte a víz, így amióta a 19. század végén engedélyezték, hogy a zsidók a város közelében, magasabb területen temetkezhetnek, már csak a hegyoldalban levő temetőt használták. A festői régi temetőben mintegy 15 igen régi, 18-19. századi sírkövet találunk.

Az Újtemetőt a Bodrogkeresztúri úton, a város szélén találjuk. A 19-20. század fordulóján alapították. A folyóparttal szemben, a tokaji Kopaszhegy oldalába felkúszó, nagy, gondozott, körülkerített sírkert szépen illeszkedik a tájba. Itt mintegy 2-300 különböző korú sírt találunk. A legrégebbiek a régi temetőből áthozott 19. századi sírkövek. Az itt nyugvók közül ismert Schück Dávid és Strasser Akiba rabbik neve. Az óhelban álló sírkövek előtt csak hantokat találunk, a kvitliket a sírkő hasadékaiba teszik. A másik két sírt a régi temetőből hozták, igen régiek, ezért csak az egyikről sejtik a helybéliek, hogy az egy Fanféder nevű rabbi sírja, a negyedikre nem emlékeznek.

The first Jewish wine merchants settled in this picturesque town in the seventeenth century. There is documentary evidence that they had founded a burial society by 1750. The wealthy Jewish merchants lived in the magnificent, spacious merchant houses on Fő Street. (Some of these houses are still called “Jewish houses” by the locals.) The synagogue and the other community buildings lay around the Kispiac [Small Market] and Alsó Street. The community’s most famed rabbi was Dávid Schück, who was active from 1846 until his death in 1899. The town had a sizeable Jewish community of around a thousand before World War 2, of which only a few families can be found today.

       The area around Alsó Street was the focus of the one-time Jewish community: the synagogue, the school, the community buildings, the butchery, the bakery and the ritual bath were all located here. The rabbi, the community’s spiritual leader, and the employees of the community too lived here. The great synagogue, one of the town’s sights, lies in this area.

       The domed building of the synagogue, with its round gable windows, is a prominent feature of the townscape. This spacious, harmoniously proportioned building with its ornate portico in the Romantic (Moorish) style was built in 1890 in place of the small, eighteenth century synagogue, which had been destroyed by fire the same year. The main façade of the magnificent, harmonious building is dominated by the arched central pilasters and the ornate portico. The synagogue survived World War 2, when German troops used it as a stable, but during the decades after the war, its condition deteriorated for the remnants of the Jewish community were unable to raise the funds for the necessary renovations. The former Central Board of Hungarian Jews eventually sold the building and its roof was dismantled. In the late 1980s, the National Monuments Board, the local council and other organizations joined efforts to save the building on a local initiative. The roofing was repaired first, in order to protect the synagogue from further deterioration. Unfortunately, children built a fire in the unguarded building – the roof burnt down and had to be rebuilt again. The building is now roofed with a lovely copper dome. The building will be used for cultural purposes and there are plans for creating a Holocaust memorial room on the upper storey (in what will be the domed hall). The names of the victims of the Holocaust from Tokaj-Hegyalja and the Zemplén region will be inscribed on sixty-seven plaques.

       Other plans include the creation of a cultural centre and a park around the synagogue, currently one of the most neglected areas in the historic town centre. This will include the renovation of the one-time Jewish community office biulding (currently functioning as a tenement block), and the building’s transformation into a cultural centre, as well as a Jewish education, tourist and pilgrimage centre. In order to achieve this, the local council and the recently founded Tokaj-Hegyalja Jewish Cultural Heritage Association have pooled their efforts.

       The single still active synagogue in the Tokaj-Hegyalja region can be found beside the former great synagogue. The small, finely renovated building, a former bet hamidrash, is ornamented with a Star of David. It was originally the prayer house of the Hasidim before the war.

       The old cemetery can be reached by taking the ferry. The “old” cemetery founded in 1750 lies by the ruins of Tokaj Castle in the Bodrogzug. Since it lies on the floodplain and was repeatedly flooded, at the close of the nineteenth century the Jews were permitted to establish a burial ground in a higher-lying area, which they used from that time on. The picturesque old cemetery contains about fifteen old gravestones from the eighteenth and nineteenth century.

       The new cemetery lies on Bodrogkeresztúri Road, on the outskirts of the town. This burial ground was established at the turn of the century. The large, well-tended, walled burial ground on the slope of Kopaszhegy [Mt. Kopasz] overlooks the river. The cemetery contains some three hundred burials, with the oldest gravestones – brought here from the old cemetery – dating from the nineteenth century. The best-known rabbis buried here are Dávid Schück and Akiba Strasser. There are only burial mounds in front of the ohel containing the gravestones; the kvittel are set into the cracks of the gravestones. The other two graves were brought here from the old cemetery – according to the locals, one of them marked the burial of a rabbi called Fanféder, while the other remains enigmatic.

Érdeklődés(Contact person): Lőwy Lajos, 3910 Rákóczi út 41. Tel.(36-47) 352-737, 353-730, (06-30) 327-1161.

Bodrogkeresztúr

1900: 404 1941: 455 1946: 105
Sájele Steiner rabbi (1851-1925) sírja (grave of rabbi Shayele Steiner)
Szőlőhegy
Sperka Margit, 3916 Kossuth Lajos utca 58.
Nyárádi István, 3916 Felső utca 52. 

A Bodrog partján fekvő község területére 1726-ban települtek az első zsidó családok. Létszámuk nőtt, közösségük erősödött. A hazai hászidizmus egyik igen számottevő gyülekezete alakult itt ki. Ez fejlődött tovább Steiner Jesája rabbi, a híres „reb Sájele” cádik (1851-1925) irányítása alatt. Az olaszliszkai Friedländer rabbinál tanult, annak halála után költözött Bodrogkeresztúrra. Híre egyre terjedt, őt tartották az olaszliszkai caddik utódjának. Tanácsaiért messzi földről felkeresték zsidók és keresztények egyaránt. Nevéhez számos legenda fűződik. Úgy mesélték, hogy s oha nem aludt, soha nem feküdt le, éjszakákon át a karosszékben szundikált, és állandóan gondolkodott, imádkozott.

Egy keresztény férfi – mondják – éveken át külön élt a feleségétől. Egyszer felkereste a rabbit tanácsért. Ő azt mondta neki, maradjon ott, érzi, hogy még aznap a felesége is oda fog jönni. A vendég azt gondolta magában:

    Bolond zsidó! Évek óta nem láttam a feleségem, pont ma találkoznánk!

Délután azonban eljött a felesége a rabbihoz. Már megbánta, hogy nem állt szóba a férjével. Akkor előkeresték a férfit, és a rabbi megfogadtatta velük, hogy kibékülnek. A rabbi halálakor ők voltak az elsők, akik elmentek a temetésre.

Úgy tartják, hogy ekkor kigyulladt a zsidótemplom, és elégett az az asztal, ahol a rabbi szokott imádkozni, de a könyve megmaradt.

Egy vihar alkalmából – mesélik – villám csapott egy gazda házába, és az kigyulladt. A rabbi egy kést vágott a gerendába, erre elaludt a tűz.

A zarándokok napjainkban is látogatják „reb Sájele” sírját, különösen halálának évfordulóján, ijár hó 3-án.

A kőtábla alakú betonelemekből épült, kerítéssel védett, szépen rendbehozott temető a szőlőhegyen található. A legmagasabb ponton áll a nagy rabbi sírja, és mintegy körülveszik azt elhunyt híveinek sírhantjai. A kőből épült, jó karban levő, vaskapus ajtajú, hagyományos kialakítású óhelben három sírt találunk. A szépen faragott, festett nagy sírkövek alatt nyugszik középen Reb Sájele Steiner, mellette a felesége, oldalt egy, a helybeliek által nem ismert rabbi. Itt is megtaláljuk a kvitlik bedobására szolgáló nyílást, valamint az elégett emlékmécsesek aradványait.

Az óhel ajtaján kilépve körbepillanthatunk az egész tájon. A szép, dombos-völgyes zempléni táj szinte kitárulkozik a szemlélő előtt. Körben szőlőhegyeket, falvakat látunk, oldalt a tokaji Kopaszhegy magasodik. A temetőben sok szép, régi és új sírkő sorakozik egymás mellett. (Gondnok: Kádas Józsefné, 3916 Dózsa köz 9. tel: (36-47) 396-514.

Az egykori zsinagóga a Kossuth Lajos utca 57-ben található. A hajdani neológ négyzsinagóga mellett több hitközségi épület volt a községben, ma már csak ez. Az 1909-ben épült, sárga emeletes nagy épület az utca vonalánál beljebb, a Bodrog feletti domb tetején áll. Az öt-öt nagyméretű, lóhereívben végződő ablak és a törtvonalú manzárdtető különbözteti meg a sima vonalú épületet a többi háztól. Ma igen rossz állapotban, üresen áll. A templom Bodrog felé eső homlokzata előtt, a megmaradt, szép kovácsoltvas kerítés mellől igen szép kilátás nyílik a kanyargó folyóra.

A volt rabbiblakás, Sájele Steiner háza (Kossuth Lajos utca 65.) szinte változatlan formában áll. A felújított, földszintes, sárgára festett, nagy négyoszlopos épület ablakai az utcára néznek. A korabeli kisvárosi-falusi építészet mintapéldája. Ma emlékház és zarándok pihenő, gondnoka Bozsó László, Kossuth utca Tel: (36-47) 396-030.

The first Jews arrived to the small town on the banks of the Bodrog River in 1726. The small community prospered and grew stronger. One of the most important Hassidic communities emerged in this settlement. This Hassidic community grew stronger under the leadership of Jesája Steiner (1851–1925), the renowned tzaddik known as Reb Sájele. He studied under Rabbi Friedländer of Olaszliszka, moving to Bodrogkeresztúr after his death. Reb Sájele’s fame grew and he was regarded as the successor of the Olaszliszka tzaddik. Jews and Gentiles alike came from far afar to seek his advice. Many legends are told about him. It was said that he never slept, never rested, dozing in his armchair for many nights, meditating and praying.

       There was a Gentile, who had lived separate from his wife for many years. One day, he visited the rabbi to ask his advice. The rabbi told him to wait, for he felt that his wife would come that very day. “Foolish Jew,” thought the man, “I have not seen my wife for many years, why should we meet on this day?” That afternoon, however, the man’s wife came to rabbi. She had regretted her decision never to speak to her husband again. The rabbi told his shammes to find the man, and then made the couple promise that they would make up. This couple went to the rabbi’s burial, when he died.

       It is said, that when Reb Sájele died, a fire broke out in the synagogue and consumed the table, where he used to pray, but his books were spared.

       According to another story, lightning struck a house and it caught fire. The rabbi struck a knife into the beam, and the fire miraculously went out.

       Reb Sájele’s grave is still visited, especially on his yahrzeit, on the 3rd of Iyar.

       The well-tended cemetery enclosed with a wall of stone slabs in the shape of stone tablets lies on the mountain covered with vineyards. Surrounded by the burials of his followers, Reb Sájele’s grave is located on the highest point. The traditional ohel is provided with an iron door and contains three graves with finely carved, painted gravestones. The middle one marks the grave of Reb Sájele, one marks the burial of his wife, and the third of a rabbi whose name is not remembered by the locals. An opening for the kvittels can be found together with the remains of the memorial lights.

       Stepping out from the ohel, the Zemplén landscape with its gently rolling hills, vineyards, small villages, unfolds before the visitor. There are many lovely old and new gravestones in the cemetery. (Caretaker: Mrs József Kádár, 9 Dózsa köz, tel.: +36 47 396 514.)

       The former synagogue is at 57 Kossuth Street. The community had several other buildings in the town in addition to the former Neolog great synagogue. The large, yellow building is set back from the street; it was built on a small hillock overlooking the Bodrog River. The synagogue differs from the other plain houses beside it in that it has five pairs of large, trefoil arched windows and a gambrel roof. There is a good view of the meandering river from beside the lovely, wrought iron fence in front of the façade facing the river.

       The former rabbinical residence, Reb Sájele Steiner’s house at 65 Kossuth Lajos Street has survived in an unaltered form. The windows of the renovated building with a four column porch open onto the street. The house is an excellent example of one-time rural architecture. Today it is a memorial house and a resting place for pilgrims. (Caretaker: László Bozsó, tel.: +36 47 396 030.)

Erdőbénye

A Hegyalja bortermelő községeinek egyike. Bortermeléssel, kereskedelemmel foglalkozó zsidók éltek itt egykor. Hosszú időn át kóser zsidó panzió is működött a népszerű nyaralóhelyen. Jelenleg itt kóser borpincészet működik.

One of the wine growing communities of the Hegyalja region, which used to be in part inhabited by Jews engaged in wine-making and the wine trade. There used to be a kosher guesthouse in this popular holiday resort. Today, only the cemetery preserves the memory of the one-time Jewish community. There is a kosher winery in the village.

Tolcsva

1900: 725 1941: 363 1946: 52

A Hegyalja leghíresebb bortermelő községeinek egyike a Bodrog folyó partján fekszik. Egykor bortermeléssel, kereskedelemmel foglalkoztak itt a zsidók. Napjainkban már csak a temető őrzi emléküket.

One of the best-known wine-growing villages of the Hegyalja region lies on the Bodrog River. The Jewish inhabitants were engaged in wine production and the wine trade. The Jewish community’s memory is preserved by the cemetery.

Olaszliszka

1900: 380 1941: 283 1946: 50
Friedmann Hersele (1808-1874) sírja (grave of Hershele Friedmann)
3339 Belsőkocsord utca 27.
Krajnyák Ödönné, 3339 Belsőkocsord utca 25. Tel.: 36-47-358-042
Temető (Cemetery): 3339 Kossuth Lajos utca 15

Ez az álmos kis falu a 19. század végén a hazai hászidizmus nyüzsgő központja volt. Friedmann Hersele rabbi (1808-1874) hire messze földről vonzotta a híveket. A patakparti domboldalon elterülő festői temető legmagasabb pontján álló, szépen megóvott óhelben levő sírja ma is a külföldi zarándoksereg célpontja. Az Amerikában élő hívek által felújíttatott temető magas, erős kerítése és a menórát formáló rácsos kapu mögötti kocsibeálló már messziről szembetűnik. A vaskapun keresztül a patakparti domboldal legmagasabb pontjára jutunk. Alattunk a hosszan elnyúló, ódon sírkövekkel zsúfolt temető. A kapu mellett, mintha hívei felett őrködne, ott áll a rebe sírja. A szépen megóvott, hagyományos formájú óhelben három sírt találunk. Középütt Friedmann rabbi, mellette a felesége, kicsit távolabb a vejük, Friedländer Hajim rabbi nyugszik, aki a korábban említett „reb Sájele” mestere volt.

Az igen szépen faragott sírkövek előtt, a sírt körítő fa keret tetején, a rézlemez borításon megtaláljuk a kvitlik számára készült nyílást, és körben a zarándokok mécseseinek maradványait. Nyár derekán, Áv hónap 14-én még most is sokan keresik fel a szent sírját. A temetőben mintegy 400 sírt találunk, a többszáz évestől az 1978–ban, utolsóként felállitott sírkőig. A hagyományosan egyszerű, csak jelképekkel díszített, lekopott régi kövek őrzik az egykori közösség emlékét.

Az egykori zsinagóga romjai (Kossuth Lajos utca 15.) egy elhagyott, gazos telken állnak. A nagyméretű zsinagóga valószínűleg a19. sz. második felében épült. Ma már csak a keleti főfal látható a tórafülkével és a falfestés maradványaival. Mivel a faluban nem maradt zsidó, a szomszédok széthordták a berendezést és a köveket. Jancsó Miklós filmrendező itt és a bodrogkeresztúri zsidó temetőben forgatta Jelenlét című, háromrészes folmjét.

This sleepy little town was the vibrant centre of Hungarian Hassidism in the late nineteenth century. Rabbi Hershele Friedman (1808–1874) attracted a huge following. His grave, set inside the carefully preserved ohel on the highest point of the picturesque cemetery on the hillside overlooking the Bodrog River, attracts countless pilgrims. The high wall of the cemetery and the parking lot behind the gate decorated with a menorah, renovated by generous funding from his American followers, can be seen from afar. Entering the cemetery, a path leads to the highest point of the hill, offering a lovely view of the cemetery filled with ancient gravestones. The rebbe’s grave stands beside the entrance, as if guarding and protecting his followers. The finely preserved ohel contains three burials: Rabbi Friedman’s in the centre, his wife, and their son-in-law, Rabbi Haim Friedländer, who was the master of Reb Sájele Steiner, mentioned above.

       The opening for the kvittel is set into the copper plates covering the wooden frame of the grave, in front of the finely carved gravestones, surrounded by the candles left by the pilgrims. Many pilgrims visit the rabbi’s grave on his yahrzeit on the 14th of Adar. There are about four hundred burials in the cemetery, some several hundred years old. The last gravestone was erected in 1978. The simple, worn stones, bearing traditional symbols, preserve the memory of the one-time community.

       The ruins of the synagogue can be found on an abandoned plot overgrown with weeds (15 Kossuth Lajos Street). The large synagogue was probably built in the later nineteenth century. Only the eastern wall has survived with the niche for the Ark and traces of painting. Since no Jews were left in the town, the locals re-used the synagogue’s stones and took away its furnishings. Film director Miklós Jancsó shot his three-part Jelenlét [“Presence”] here and in the Jewish cemetery of Bodrogkeresztúr.

A temető címe: Belsőkocsord utca 31. (Gondnok: Krajnyák Ödönné, 3339 Belsőkocsord utca 25. Tel.: 36-47-358-042.)

       The cemetery can be found at 31 Belsőkocsord Street. (Caretaker: Mrs Ödön Krajnyák, Belsőkocsord Street 25, tel.: +36 47 58 042).

Sárospatak

1900: 956 1941: 1036 1946: 153
Rákóczi út
3950 Kádár Kata utca 1.
Egykori zsidó iskola (former Jewish school)
a 37. út mentén (along road 37) 

Sátorlajaújhely

1900: 4784 1941: 4160 1946: 555
Teitelbaum Mózes rabbi (1759-1840) sírja (the grave of rabbi Moshe Teitelbaum)
A 37. út mellett, a Dohánygyárnál (along road 37., by the Tobacco Factory)
Tarr Lászlóné, 3980 Kossuth utca 13.
Orthodox nagyzsinagóga (Orthodox great synagogue), Dózsa György utca 13.
(Ma bútoráruház.)
Hászid imaház (Hassidic prayer house), 3980 Bólyai Ernő utca 3.
Egykori rabbilakás (the one-time rabbi’s house), Móricz Zsigmond utca
Új temető (new cemetery), Kazinczy utca

Az itteni hitközség eredete a 18. századba nyúlik vissza. Az első hiteles adat 1771-ből való, ekkor alakulhatott meg a hitközség. 1808–1840-ig a híres Teitelbaum Mózes volt a rabbi. Teitelbaum Mózes (főművének címe alapján Jiszmach Majse névvel emlegetik), a magyarországi hászidizmus egyik megalapítója 1759-ben született Premiszlánban. (A Teitelbaum név a német Dattelbaum, datolyafa szóból ered.) Neves, régi rabbicsaládból származott. 1808-ban választották sátoraljaújhelyi rabbivá. Itt híres jesivát (vallási iskolát) alapított, ahol mintegy 33 évig tanított. Tudásának és aszketikus vallásosságának híre messze vidékre kiterjedt, és a hászid zarándokok tömege kereste fel. Hívei „Öreg szent"-nek hívták. Nemzsidó körökben is elterjedt a híre, és a legenda szerint Kossuth Lajos is járt a nagy rabbinál.

A legenda egyik változata úgy tartja, hogy a gyermek Kossuthot betegsége idején édesanyja vitte el a rabbihoz, aki meggyógyította és egy bibliai mondattal megáldotta. A másik változat szerint Kossuth sátoraljaújhelyi gimnazista korában kereste fel a papot. Egy elbeszélés a kővetkezőképpen írja le az esetet: „Az újhelyi rabbihoz beállított egy monoki fiatalember, aki az újhelyi gimnáziumban tanult. Az ajtóban levette a kalapját. A rabbi hozzá sietett, és a fejére tette a kezét. Megáldotta. Azt mondta: Olyan leszel, mint aki meglátta az égő csipkebokrot. A szavad kiáltani fog, a seregek Ura naggyá tesz, és hosszú életet ad neked Bábel vizei mellett”.

A nagy rabbi ágya mellett éjszakánként mindig ott volt a botja, és az ünneplő ruhája: ha jön a Messiás, késedelem nélkül, illően fogadhassa. Péntek délutánonként a rabbi mindig, még idős korában is, felment gyalog a Sátor-hegy tetejére, ahonnan jó messzire látni, mert úgy vélte, a Messiás közvetlenül a szombat bejövetele előtt fog megjelenni. Azután csalódottan visszatért a templomba, abban a reményben, hogy a csoda majd az elkövetkező héten valósul meg. A mester halála után, tiszteletből egy szegény fiút fogadtak fel, akinek az lett a kötelessége, hogy minden péntek sélután másszon fel a Sátor-hegyre, a Messiásra várakozni…

Halála után sokan felkeresték amester sírját. Évfordulóján hajdan tömegével ontották a vonatok a sírhoz érkező zarándokokat, az 1920-as években még a csehszlovák határt is megnyitották, és határátlépő nélkül lehetett ezen a napon idejönni. Ma is érkeznek látogatók, különösen a halálozási évforduló, a Jahrzeit (tamuz 28.) napján.

A hitközség fejlődésének csúcspontját az 1880-as évektől az első világháborúig terjedő időben érte el. 1886 után a hitközség három részre szakadt, egy statusquo, egy ortodox, majd az innen kivált hászid hívek csoportjára. Mindhárom árnyalatnak voltak templomai, imaházai, iskolái és egyéb létesítményei. A statusquo közösség iskolája 106 évig állt fenn. Ezt alapítványozójáról Kaesztenbaum iskolának nevezték. Ugyancsak ez a hitközség tartotta fenn a zsidó kórházat is. A városban született Engel József szobrászművész és Mezei Mór, a századforduló neves zsidó politikusa. A II. világháború előtt mintegy 4000 zsidó lakosa volt a városnak, ma már csak néhány főből áll a közösség. Létesítményeikből a két temető és egy kis imaház maradt.

A régi temető a városba vezető 37-es út mentén, a Dohánygyárral szemközt található, a zarándokút egyik célpontja. Már messziről látható a domboldalra felkúszó, modern betonkerítéssel körülvett, több száz éves temető. A menóra formájú vasalással díszített kapun keresztül egy köralakú, kisméretű oszlopcsarnokba jutunk, amelyet dekoratív rézkupola fed.

Ez az oldalt nyitott helyiség várakozóhelyül szolgál: körben kő padokat, középen kézmosó medencét találunk. (A zsidó vallás szabályai szerint a temető látogatása után, a hagyományok által előírt módon, egy edényből többször a kezünkre csurgatva a vizet, kezet kell mosni.) Az előtérből néhány lépcső vezet az „Öreg szent", Teitelbaum Mózes sírját rejtő óhelhez.

A nemrég elkészült, modern, terméskőből, betonból, üvegből készült dekoratív épület vasalt, sötétbarna fa ajtaját kinyitva három sírt pillantunk meg. A két egymás mellett álló sírban nyugszik a híres rabbi és felesége, a különállóban Alexander komáromi rabbi. A sírok fejrészénél szépen faragott, festett sírkövek állnak. A festés a díszítésen túl praktikus célt is szolgál, így a kőbe vésett, már megkopott héber felirat könnyen olvashatóvá válik. A sírhalmot vörösréz fedőlappal ellátott faláda fedi. A tetején nyílást találunk – a zarándokok ebbe a hasadékba dobják be a kvitliket. Az óhel falán az emlékmécsesek elhelyezésére szolgáló falikarokat és az elmondandó imák szövegét tartalmazó falitáblákat találunk. A falba három különböző korú, héber feliratú kőlapot építettek. Érdekessége az épületnek az oldalfalakba épített két kőkeretű, kovácsoltvas rácsos, vastáblákkal védett ablak, amelyet a lebontott régi épületekből mentettek meg. Kívülről az ablakok alá kis ösvények vezetnek az ott kialakított, padokkal ellátott térségekhez. A kohaniták (a bibliai Áron főpap családjából származók) a hagyomány szerint nem mehetnek be a sírokhoz, ezért kintről, a nyitott ablak előtt imádkoznak.

Az óhel mellett egy szép kis fa alatt álló kovácsoltvas kerítéssel körülvett festői rabbisírt látunk. A nagy kavicsokkal borított temetőben szabályos sorokban állnak a szinte teljesen egyforma, fehér kőből készült, lekopott, csonka sírkövek. Ezek a kövek az idők során sok megpróbáltatáson mentek keresztül. A sírköveket régebben átvitték az új temetőbe, majd ennek a temetőnek a renbehozatala után ide visszahelyezték. (Itt már száz éve nem temettek.)

A temető a nagy rebe halálozási évfordulóján – a zsidó időszámítás szerint tamuz hó 28-án – szinte elénk varázsolja a múltat. Ilyenkor hagyományos ortodox zsidó öltözetű zarándokok nagy csoportja látogatja meg a sírt. A temető mellett találjuk a korszerű rituális fürdő új, modern épületét. Itt az ehhez ragaszkodó zarándokok eleget tehetnek rituális tisztálkodási kötelességüknek. Az épületben zarándokpihenőt is berendeztek. (A kulcs: Varga Elek gondnoknál található, telefonszáma: 36-30-995-8562.)

A városban „Új temetőként” ismert, másik zsidó sírkert a Kazinczy utcában található.

The origins of the Jewish community can be traced to the eighteenth century. The first documentary evidence comes from 1771, when the congregation was formed. Between 1808 and 1840, the famed Moses Teitelbaum, one of the founders of Hungarian Hasidism – known also as Yismach Moshe after his main work – was the community’s rabbi. He was born in Przemysl in 1759. (The name Teitelbaum comes from German Dattelbaum, meaning fig-tree.) He was the scion of a renowned family of rabbinic scholars. He was chosen rabbi of Sátoraljaújhely in 1808, where he founded a famous yeshiva in which he taught for thirty-three years. He was known far and wide for his erudition and ascetism, and he was visited by countless Hasidic pilgrims. His followers called him “Old Saint”. His fame spread among the Gentiles too and according to local lore, Kossuth Lajos, one of the later leaders of the 1848–49 War of Independence, had also visited him.

       According to one version of this legend, Kossuth was brought before the rabbi by his mother when he was sick as a child; the rabbi healed him and blessed him with a Biblical verse. According to another version, Kossuth visited the rabbi during the years he was attending the gymnasium in the town. “A young lad from Monok, who was studying in the gymnasium of Újhely, once visited the rabbi. He took off his hat. The rabbi went up to him and placed his hand on the lad’s head, and said: ‘You shall be as the one who saw the burning bush. Your words shall ring far and wide, the Lord of the Hosts shall make your great, and grant you long life by the rivers of Babylon.’”

       The rabbi always kept his cane and his festive clothes by his bed, so that if the Messiah came, he would be able to receive him without delay. Friday afternoons the rabbi would climb Mt. Sátor, from where one could see afar, for he believed that the Messiah would arrive right before the Shabbat. Then he would return disappointedly to the synagogue, in the hope that the miracle would come to pass the next week. After his death, a poor lad was hired, whose task it was to climb atop Mt. Sátor on Friday afternoon to await the Messiah.

       Rabbi Teitelbaum’s followers flocked to their master’s grave after his death. The trains were filled with pilgrims on the day of his yahrzeit – in the 1920s even the Hungarian-Czechoslovak border was opened, and pilgrims were allowed to cross into Hungary even if they lacked the necessary travel documents. Visitors continue to visit his grave, especially on his yahrzeit on the 28th of Tammuz.

       The community flourished between the 1880s and the outbreak of World War 1. After 1886, the community split into three: there was a Status quo congregation, an Orthodox one and a Hassidic one, the latter having seceded from the Orthodox. Each congregation had its own synagogue, prayer-house, school and other institutions. Called the Kaesztenbaum School after its benefactor, the school founded by the Status quo congregation functioned for over one hundred years. This congregation also maintained a Jewish hospital. The sculptor József Engel and Mór Mezei, the famed Jewish politician active at the turn of the century, were both born here. Sátoraljaújhely had about four thousand Jewish inhabitants before the war, of whom only a few remain today. Two cemeteries and a small prayer house are all that survive of their institutions.

       One of the destinations of the pilgrim route, the old cemetery lies along Road 37, opposite the Tobacco Factory. The several hundred years old cemetery on the hillside, enclosed by a modern concrete wall, can be seen from afar. The gate is ornamented with a menorah and leads to a small, open pavilion covered with a decorative copper dome.

       This open structure functions as a waiting room, with stone benches set in a circle and a hand-washing basin in the centre. (According to the prescriptions of Judaism, one must wash one’s hands in the traditional manner by repeatedly pouring water over them after leaving the cemetery.) A few steps lead to the ohel containing Moses Teitelbaum’s grave.

       The recently constructed modern, decorative building of unhewn stones, concrete and glass with its metal-mounted dark brown wooden doors contains three graves. Two of them contain the burial of Moshe Teitelbaum and his wife, the third the burial of Alexander, the one-time rabbi of Komárom. Finely carved, painted gravestones mark the burials. In addition to being decorative, the painting also serves practical purposes: to make the worn Hebrew inscription legible. The burial is covered by a wooden chest provided with a copper lid with an opening, into which the pilgrims can place their kvittel. Candle holders and plaques inscribed with the prayers to be recited have been set on the walls of the ohel. Three stone slabs with a Hebrew inscription, dating from various periods, have been built into the wall, together with two grated windows with stone frames, protected by iron shutters, salvaged from old, demolished buildings. Small pathways lead to areas provided with benches under the windows. According to tradition, the Kohanites (descendants of the High Priest Aron) are not allowed to enter grave buildings and they usually recite the prayers outside, under an open window.

       Beside the ohel is a lovely rabbi’s grave under a small tree, enclosed by a wrought iron fence. The more or less identical, worn, broken, white gravestones are aligned into regular rows in the cemetery. These gravestones underwent many hardships during the centuries: they had been taken to the new cemetery and were then brought back. (The last burial in this cemetery took place about a hundred years ago.)

       On the yahrzeit of the rebbe – on the 28th of Tammuz according to the Jewish calendar – the cemetery evokes the past. Large groups of pilgrims dressed in the traditional Orthodox Jewish garb visit the grave. The new, modern building of the ritual bath is located beside the cemetery. The pilgrims visiting the cemetery can comply with the prescription of ritual cleanliness. A resting place has also been created in the building. (Caretaker: Elek Varga, tel.: +36 30 995 8562.)

       The other Jewish burial ground, known as the new cemetery, can be found in Kazinczy Street.

Nyíregyháza

1900: 3008 1941: 5002 1946: 1220
Elnök (President): Zóbel Jenő
Elnökhelyettes (Vice-President): Spíró Ignác
4400 Mártírok tere 6 1932, eklektikus (Eclectic)
4400 Mártírok tere 6., Tel.: (36-42) 310-565
Egykori zsidó iskola és rabbiház (former Jewish school and rabbi’s house),
Szarvas utca 24. (ma iskola; currently a school)
Kótaji út (a 4. út mellett; along road 4)
Gondnoklakás a temetőben (caretaker in the cemetery)

A 19. század második felében telepedtek le itt az első zsidó családok. A város és polgársága gyorsan fejlődött, s ezt jelezte az is, hogy 1875-ben Nagykállóból ide helyezték át Szabolcs megye székhelyét. A kereskedelem és az ipar fejlesztéséből a létszámban egyre növekvő, gazdaságilag erősödő zsidóság is kivette a részét. Ettől kezdve a holocaustig erős, nagylétszámú zsidó polgárság élt a szabolcsi megyeszékhelyen. A II. világháború előtt mintegy 5000 zsidó lakosa volt a városnak, több templomuk, iskolájuk, vágodájuk stb. volt. Ma egy viszonylag kicsi, de vallási és közösségi életét, intézményeit fenntartó, épületeit szépen újjáépítő hitközség működik itt.

Nagyméretű, reprezentatív zsinagógája (Mártírok tere 6.) Baumhorn Lipót tervei alapján, 1924 és 1932 között épült. Egyszerű, szinte puritán falsíkjaival, nagy üvegfelületeivel, mértéktartó díszítésével méltán tart igényt az érdeklődésre. A Síp utcára néző keleti homlokzatából kiemelkedik a félkörives Tóra-fülke fala. Kétoldalt láthatjuk a kórusra vezető rizalitos kialakítású lépcsőházakat. A ma használt bejárat az udvar felé néző hosszanti falon nyílik. A templom nyugati oldalán találjuk a szép kialakítású bejáratot, mely felett nagy dekoratív ablakokat látunk.

A templom tágas belső terének közepén van a Tóra-olvasó asztal. Igen szép díszes kialakítású a keleti fal (mizrah). Közepén kettős korinthoszi oszlopokkal körülvett, pártázatos frigyszekrény, fölötte díszes körablak. Mindkettőt építészeti egységbe foglalja az oszlopokra támaszkodó, félkörös, csipkézett díszítésű árkádív. Igen szép az előző elemeket körbefogó falfestmény, amely két hatalmas, ágaskodó oroszlánt és félköríves héber feliratos zsoltárt idéző szalagmintát ábrázol.

Régebben az U-alakú karzaton foglaltak helyet a nők, ma az egyik földszinti padsort kerítették körül számukra.

A zsinagóga mellett a hitközség mintaszerűen felújított székházában téli imaház, kultúrterem, iroda, vendéglakás, és egy kis múzeum található.

A Kótaji úton, a Debrecenbe vezető 4-es út mellett találjuk a nagy kiterjedésű, két részből álló, körülkerített, gondozott temetőt. Az 1840 körül alapított sírkert egyik részébe a statusquo, a másikba az ortodox hívek temetkeztek. Központi terén nagyméretű szép mártíremlékmű áll a holocaustban elpusztított nyíregyházi zsidók neveivel. (Gondnoklakás a temetőben. Tel: 36-42-473-290.)

The first Jewish families settled in the town during the later nineteenth century. The town prospered and grew rapidly, indicated also by the fact that in 1875, the seat of Szabolcs county was transferred from Nagykálló to Nyíregyháza. The growing number of Jewish inhabitants too played a vital role in the development of the town’s industry and trade. Nyíregyháza had a thriving Jewish population until the Holocaust. The community was about five thousand strong, it had several synagogues, schools, butcheries and other institutions. Today there is a relatively small, active community, which maintains its religious and community life together with the necessary institutions.

       Built between 1924 and 1932, the imposing synagogue at 6 Mártírok Square was designed by Lipót Baumhorn. Its plain, puritanical walls and large windows, the elegant ornamentation make it one of the town’s main attractions. The apsidal niche for the Ark protrudes from the eastern façade facing Síp Street. The two staircases, flanked by pilasters, leading to the gallery were built on two sides of the original entrance. The currently used entrance is set into the long wall facing the courtyard. The well-designed main entranceway with a large, decorative window above it, is on the western side.

       The bimah is set in the centre of the spacious synagogue. The eastern wall, the mizrah, is lavishly decorated. The Ark is flanked by double Corinthian columns connected by an arch with lacework decoration, and an ornate round window has been set above it. The wall-painting above the Ark depicts two huge, rearing lions holding a ribbon inscribed with a Hebrew quote from the Psalms.

       Women were originally relegated to the U shaped gallery; today, one row of benches has been set aside for them.

       The winter prayer-house, the culture hall, the offices, a guest room and a small museum can be found in the newly renovated office building beside the synagogue.

       The walled, well-tended cemetery, made up of two parts, lies on Kótaji Road (beside Road 4 leading to Debrecen). One part of the burial ground established around 1840 was used by the Status Quo congregation, the other by the Orthodox one. A large memorial to the victims of the Holocaust, inscribed with the names of the perished Jews of Nyíregyháza, was erected in its central section. (The caretaker’s house is in the cemetery; tel.: +36 42 473 290.)

Nagykálló

1840: 723 1900: 782 1941: 869 1946: 189

Zarándokútunk egyik leghíresebb állomása az egykori szabolcsi megyeszékhely. A zsidó hitközség keletkezésének ideje nem állapítható meg pontosan, de bizonyos, hogy már évszázadokkal ezelőtt történt az első betelepülés. Háromszor pusztult el a község, és a zsidók a katasztrófa nyomán megcsappant életlehetőségek miatt másfelé költöztek, de mindig visszatértek. 18. század közepén, már egészen bizonyosan szervezett hitközség működött itt.

1781-ben választották rabbinak Taub Izsákot (jiddisül Reb Eizik Taub), a magyarországi hászidizmus megalapítóját, a leghíresebb hazai cádikot. Különleges ember volt, és különleges volt az élete is. Ősei a 17. században menekültek el a spanyol inkvizíció elől, és Szerencsen telepedtek le. A csehországi Nikolsburg rabbija mellett tanult, majd hazajött Magyarországra, és Nagykállóban házitanító lett. Kinn élt a mezőn, pásztorok, juhászok között. Itt szerette meg a természetet, itt nem volt más szórakozása, csak a Biblia, meg a pásztorfurulya. Itt született meg a híres nótája:

Szól a kakas már,

majd megvirrad már.

Zöld erdőben, sík mezőben

sétál egy madár.

 

Micsoda madár, de micsoda madár?

Zöld a lába, kék a szárnya, engem oda vár.

Várj, madár várj,

Te csak mindig várj!

Ha az Isten néked rendelt,

tiéd leszek már.

A dalt egy ismeretlen juhásztól tanulta, aki a legenda szerint eladta neki, és azonnal elfelejtette a nótát. A dalhoz utóbb a rabbi kiegészítő héber szöveget írt.

                                               Mikor lesz az már,

                                               de mikor lesz az már?

                                               Jibóne hamikdos, ír Cijajn temálé,

                                               akkor lesz az már!

                                               És miért nincs az már,

                                               de miért nincs az már?

                                               Umipné chatoénu golinu méarcénu,

                                               azért nincs az már!

(A bibliai héber citátumok jelentése: „Ha felépül a Szentély, Cion városa benépesül”, illetve „De bűneink miatt száműztek országunkból”.)

Később a hívei is eltanulták, és ezzel a bús dallal fejezték ki a maguk örömét-bánatát, reménységüket a messiási kor eljövetelében. Elvégre, ha a rabbi énekli, akkor nincs abban semmi elvetendő. Nem is volt hajdan enélkül zsidó mulatság, lakodalom a környéken.

A rabbi híre gyorsan terjedt, ezrével özönlöttek hozzá a hívek. Már életében legendák keletkeztek róla, különös élete megihlette az írókat, költőket. Késői hívei ma is erős közösséget alkotnak az USA-ban és Izraelben (Bné-Brakban), ahol egyik leszármazottja még mindig büszkén viseli a „kállói rebe" címet. A mintegy ezerfős zsidóságból már csak egy-két család maradt, intézményeik, templomaik eltűntek, átalakultak. Emléküket a legendákon kívül csak két temető őrzi.

Taub rabbi óhelben (sátortetős sírboltban) őrzött sírja a Nagybalkányi úti, körülkerített, óvott, eredeti formáját őrző régi temetőben van (a vasútállomás mellett). Az óhel sárga-piros téglából készült, hagyományos formájú kis épület. Az egyszerű sírkő feliratát a nagy rabbi előre megírta. Így hangzik: „Itt nyugszik rebbe Eizik, Nagykálló szent községének rabbija. Becsületes zsidó volt. Meghalt 70 éves korában, ádár hó 7-én, 5589-ben (vagyis 1829-ben)”. A nagy cádik halálozási évfordulóján még ma is sokan látogatják a sírt. (Gondnok: Braun Gábor, tel: 36-30-248-6379.)

Az új, betonkerítéssel körülvett, rendezett temetőben (Akácos utca) is találunk nevezetességet: itt nyugszik Bródy Emánuel (Menachem Bródy) rabbi, aki híres jesivát tartott fenn a 20. század első felében. Hagyományos kialakítású óhelét több száz sír veszi körül. Nagykállón született, és több alkotásában a helyi legendákra épített Ámos Imre festőművész, a „magyar Chagall”. A holocaust áldozata lett.

One of the most interesting stops on the Pilgrim Route is the former seat of Szabolcs county. Although the exact date when the Jewish community was established remains uncertain, the first settlers apparently arrived several hundred years ago, The town was destroyed three times and although the Jews moved elsewhere after each catastrophe, they always returned. We know that there was an organised community in the town by the mid-eighteenth century.

       Isaac Taub (or Reb Eizik Taub in Yiddish), the founder of Hungarian Hassidism, the perhaps best known Hungarian tzaddik, was elected rabbi in 1781. He was a remarkable man, who lived a most unusual life. His ancestors had fled the Spanish Inquisition in the seventeenth century and settled in Szerencs. He studied under Rabbi Shmuel Shmelke Horowitz of Nikolsburg in Bohemia, then returned to Hungary and became a teacher in Nagykálló. He lived among herdsmen and shepherds in the field, where he grew to love nature. His only source of amusement were the Bible and the shepherds’ pipe. The song of the Kalever Rebbe was born in these fields.

 

The rooster is crowing,

The dawn is coming,

In the green field, in the flat field,

A bird promenades

 

What a bird,

What a bird!

With its blue leg, with its green wings

It waits for me and sings.

 

Wait, bird, wait,

You must always wait,

If God chose you to be my mate

I will be yours.

 

       According to the Hassidic legend, he learnt the song from a shepherd, who sold it to him and then immediately forgot it. The Kalever Rebbe added a verse in Hebrew to the original song.

 

When shall it be,

Oh when shall it be?

Yibuneh hamikdesh, ir Tziojn temallei

[May the Temple be rebuilt, the City of Zion replenished],

Then shall it be!

Why is it not now,

Oh why is it not now?

Umipnei hatoeinu golinu meartzeinu,

[For our sins we have been driven from our country],

That’s why it is not now!"

 

       His followers soon learnt the song and expressed their sorrow and their yearning for the Messianic Age with this song, thinking that if their rabbi sang, they could hardly be faulted for doing the same. There was no Jewish wedding or festivity in the region, where this song was not sung.

       The rabbi’s fame spread swiftly, and people flocked to him by the thousands. There were several legends about him already during his lifetime, and his unusual life inspired many writers and poets. His followers still form a vibrant community in the US and in Israel (Bne Brak), where one of his descendants proudly styles himself as the Kalever Rebbe. Only a few families remain of the original community, which once numbered over one thousand. Their synagogues and other institutions have disappeared or have been transformed. Their memory is now preserved by the legends and two cemeteries.

       Eizik Taub’s grave, set in an ohel (a tent shaped structure built over the tomb) lies in the old, walled cemetery on Nagybalkányi Road (near the railway station), which still preserves its original form. Built of red and yellow bricks. the ohel is a small building in the traditional style. The inscription of the simple gravestone was written by the rebbe: “Here lies Rebbe Eizik, rabbi of the holy community of Nagykálló. An upright Jew. He died at 70 years of age, on the 7th of Adar in 5589 (i.e. 1829).” Many come to visit his grave on his yahrzeit. (Caretaker: Gábor Braun, tel.: +36 30 248 6379.)

       The new cemetery on Akácos Street, ringed by a wall of concrete, too has two burials of importance. One is the grave of Rabbi Emánuel (Menachem) Bródy, who maintained a famous yeshiva in the early twentieth century. His ohel is surrounded by several hundred graves. The painter Imre Ámos, sometimes called the Hungarian Chagall, was born in Nagykálló and many of his painting were based on local legends from this area. He perished in the Holocaust.

Nagybalkányi út (a vasútállomás mellett; next to the railway station)
Új temető (new cemetery), Akácos utca
Barna András, 4320 Széchenyi utca 6.

Nyírbátor

1816–ban Simon Mendel és öt fia alapította a hitközséget, amelynek vezetésében a továbbiakban is meghatározó szerepe volt a Mendel családnak. A II. világháború előtti 160 fős közösségből ma már nem él itt senki, csak a temető őrzi emléküket.

The congregation was founded by Simon Mendel and his five sons. The Mendel family continued to play an important role in the community’s life. None of the town’s former 160 Jewish inhabitants live here, the community’s memory is preserved by the cemetery.

Kisvárda

1900: 2614 1941: 3770 1946: 811
Csillag utca 1901, romantizáló stílus (Romantic)
4600 Rákóczi utca 12.
Lovász Jánosné, 4600 Kisvárda, Árpád utca 4.

A 19. század második felében telepedtek le itt az első zsidó családok. A város és polgársága gyorsan fejlődött, s ezt jelezte az is, hogy 1875-ben Nagykállóból ide helyezték át Szabolcs megye székhelyét. A kereskedelem és az ipar fejlesztéséből a létszámban egyre növekvő, gazdaságilag erősödő zsidóság is kivette a részét. Ettől kezdve a holocaustig erős, nagylétszámú zsidó polgárság élt a szabolcsi megyeszékhelyen. A II. világháború előtt mintegy 5000 zsidó lakosa volt a városnak, több templomuk, iskolájuk, vágodájuk stb. volt. Ma egy viszonylag kicsi, de vallási és közösségi életét, intézményeit fenntartó, épületeit szépen újjáépítő hitközség működik itt.

Nagyméretű, reprezentatív zsinagógája (Mártírok tere 6.) Baumhorn Lipót tervei alapján, 1924 és 1932 között épült. Egyszerű, szinte puritán falsíkjaival, nagy üvegfelületeivel, mértéktartó díszítésével méltán tart igényt az érdeklődésre. A Síp utcára néző keleti homlokzatából kiemelkedik a félkörives Tóra-fülke fala. Kétoldalt láthatjuk a kórusra vezető rizalitos kialakítású lépcsőházakat. A ma használt bejárat az udvar felé néző hosszanti falon nyílik. A templom nyugati oldalán találjuk a szép kialakítású bejáratot, mely felett nagy dekoratív ablakokat látunk.

A templom tágas belső terének közepén van a Tóra-olvasó asztal. Igen szép díszes kialakítású a keleti fal (mizrah). Közepén kettős korinthoszi oszlopokkal körülvett, pártázatos frigyszekrény, fölötte díszes körablak. Mindkettőt építészeti egységbe foglalja az oszlopokra támaszkodó, félkörös, csipkézett díszítésű árkádív. Igen szép az előző elemeket körbefogó falfestmény, amely két hatalmas, ágaskodó oroszlánt és félköríves héber feliratos zsoltárt idéző szalagmintát ábrázol.

Régebben az U-alakú karzaton foglaltak helyet a nők, ma az egyik földszinti padsort kerítették körül számukra.

A zsinagóga mellett a hitközség mintaszerűen felújított székházában téli imaház, kultúrterem, iroda, vendéglakás, és egy kis múzeum található.

A Kótaji úton, a Debrecenbe vezető 4-es út mellett találjuk a nagy kiterjedésű, két részből álló, körülkerített, gondozott temetőt. Az 1840 körül alapított sírkert egyik részébe a statusquo, a másikba az ortodox hívek temetkeztek. Központi terén nagyméretű szép mártíremlékmű áll a holocaustban elpusztított nyíregyházi zsidók neveivel. (Gondnoklakás a temetőben. Tel: 36-42-473-290.)

The first Jewish families settled in the town, lying at the intersection of major roads, in the later eighteenth century with the help of the Esterházy family. The congregation was formed in 1796 and soon afterwards, in 1801, a synagogue was erected. Abraham Jichak Weinberger was one of the community’s famous rabbis.

       In 1941, the Jewish community numbered 3770; they had several synagogues, prayer houses, a mikvah, a butchery and other institutions. Today, there is no congregation in the town.

       The large, superbly renovated synagogue in Dimitrov Street (formerly called Csillag Street) is currently an exhibition hall. Its exterior preserves the original form, while the interior has been redesigned in accordance with the building’s new function. Built in 1901 in the Romanticising style, the red brick building’s appeal is greatly enhanced by the white stone windows and entrances, the decorative pilasters and the façade ornaments, as well as the large stained glass windows of varied form and the domed metal roofing. The plaque commemorating the victims of the Holocaust is set on the building.

       The former winter prayer room lay in the grey building by the synagogue’s western wall. Its interior furnishing are traditional, with a few articles brought over from the synagogue.

       The burial of the local, renowned rabbi lies in the cemetery.

Mátészalka

1900: 1008 1941: 1555 1946: 150
4700 Kossuth lajos utca 37. 1857, romantikus (Romantic)
Fellegvár utca
Váradi Jenő, 4700 Zöldfa utca 2-4. III. 11.

Az egykori Szatmár vármegye székhelyére a 18. század közepén települtek az első zsidó családok. A hitközség megerősödésével az intézményrendszer is kiteljesedett. 1828-ban már állt az első zsinagóga. Ezenkívül szefárd imaház, iskola, rabbilakások, mikve és egyéb hitközségi helyiségek épültek a városban. Neves zsidó szülöttei és polgárai között meg kell említeni dr. Szalkai Gyulát, aki a vidéki városok közül elsőnek, itt Mátészalkán vezette be az elektromos közvilágítást, továbbá a híres amerikai filmszínész, Tony Curtis családját, és Strasnoff Ignácot, a szélhámoskirályt, aki többek között „eladta” a budapesti Váci utcát.

A II. világháború előtt kb. 1600 zsidó élt itt, ma már csak néhány családot találunk a városban.

Az 1857-ben épült zsinagóga az utcára merőlegesen áll egy nagy, hosszú telken. (Kossuth L. u. 37.) Homlokzata az utca felé néz. Az utcai kapu kőkeretére héber zsoltárszöveget véstek, és itt olvasható a templom alapításának évét jelző 1857-es évszám is. A kapu felett timpanon, a homlokzaton három félköríves záródású ablak, a főpárkány felett hármas tagolású attika található. A középső félköríves kialakítású mező közepén Dávid-csillag, körülötte héber felirat. (Szövege Mózes II. könyvéből való: „Készítsetek nekem Szentélyt, hogy lakjam közöttük".) A templom udvarra néző oldalán szegmensíves ablakokat láthatunk, itt találjuk a női karzatra vezető lépcsőházat és a földszinti tér ajtaját.

A belső térben az U-alakú karzatot hat szépen faragott fejezetű oszlop tartja, magas rácsozata egyszerű, szépen formált. A bejárat két oldalán vannak a II. világháborúban (a holocaustban) elpusztult mártírok emléktáblái. A tér első felében, középen találjuk az egyszerű Tóra-olvasó emelvényt. A mértéktartóan díszített frigyszekrény felett kerek ablak, a teret festett deszkamennyezet fedi. Berendezése egyszerű.

A hosszú udvarban a zsinagóga mögött sorban több épület, helyiség volt: tanácsterem, régi rabbilakás, kántorlakás, vágoda. A templom erősen pusztul, a többi rész már összeomlott. Egyedül a telek hátsó részén levő nagyméretű villához hasonló volt rabbiház állapota elfogadható. Itt gyűltek össze imára hajdan a hászid hívők, ennek földszintjén volt a pászkasütő műhely, majd 1944 után a mikve.

Mátészalkán, mint a legtöbb vidéki városban, a zsidók egy körzetbe települtek, így a Kossuth, Rákóczi, Zöldfa utcákban sétálva egymás után találjuk az egykori zsidó élet emlékeit. A Kossuth Lajos utcából nyíló Rákóczi utcában volt a rituális fürdő, amelyet a háború után zsinagógává alakítottak, majd eladták. Most lakóház. A Rákóczi u. 19-21. sz. alatt látható a volt zsidó iskola és óvoda épülete. Továbbmenve megtaláljuk a hászid rabbi egykori házát, majd bekanyarodva a Zö1dfa utcába a szefárd zsinagóga (Bész Hamidras) ma már lakóházként szolgáló épületét.

A Fellegvár utcai, mintegy 200 éves, ápolt, körülkerített temetőben, a bejárattal szemben egy fából készült óhelt találunk (ez érdekesség, hiszen eddig csak kőből, téglából épült „sátrakat" kerestünk fel). Itt nyugszik Haim Fajs rabbi. Jobboldalt két szép, nagy sírkő, Grünbaun Menasse és felesége síremléke.

Ezeken kívül is igen sok szép sírkövet találunk itt. A legrégibb, több száz éves köveket a jobb oldalon találjuk. Érdekességként említhetünk néhány, a középtájon álló sírkövet, amelyeket az időjárás elleni védelmül fémlemez védőszekrénnyel vettek körül. (A gondnok a temető melletti házban lakik.)

The first Jewish families arrived to the seat of one-time royal county of Szatmár in the mid-eighteenth century. Parallel to the growth of the community, the necessary institutions were established. The first synagogue was erected in 1828. The town had a Sephardic prayer house, a school, several rabbi’s houses, a mikveh, and other institutions. The ranks of renowned persons born in Mátészalka include Dr. Gyula Szalkai, who introduced public lighting in his home town (the first rural town in Hungary to boast this amenity), and Tony Curtis, the American movie star, as well as Ignác Strasnoff, the infamous confidence trickster, who “sold” Váci Street in Budapest. The town had about 1600 Jewish inhabitants before the war, of whom only a few families remain today.

       Built in 1857, the synagogue is aligned perpendicular to the street on a fairly large, longish plot at 37 Kossuth Lajos Street. The stone frame of the entrance is inscribed with a verse from the Psalms and the construction date. There is a tympanum above the entrance. The main façade is pierced by three arched windows, above which rises a tripartite attic, decorated with a Star of David in its centre, and a Hebrew inscription above it: “Make me a sanctuary, that I may dwell among them” (Exodus, 2: 25: 8). The wall facing the courtyard has arched windows. The staircase leading to the women’s gallery was built on this side.

       The U shaped gallery, provided with a plain railing, is supported by six pillars with finely carved heads. The plaques commemorating the victims of the Holocaust are set on the two sides of the entrance. The simple bimah, the platform for the desk from which the Torah is read, is set in the centre. Above the unpretentiously ornamented Ark is a round window. The synagogue has a handsomely painted ceiling. Its interior furnishings are rather plain.

       There were several buildings behind the synagogue in the longish courtyard: the council hall, the former rabbi’s house, the cantor’s house and the butchery. The synagogue is in a rather bad state of preservation, the other buildings have collapsed by now – only the rabbi’s house is in a more or less acceptable condition.

       Similarly to most rural towns, the Jews of Mátészalka settled in one neighbourhood: the relics of Jewish life all lie in Kossuth, Rákóczi and Zöldfa Streets. The ritual bath was in Rákóczi Street, opening from Kossuth Lajos Street; the building was transformed into a synagogue after the war, and later sold. It is currently a residential building. The one-time Jewish school and kindergarten can be seen at 19–21 Rákóczi Street. Strolling further, the next sight is the house of the Hassidic rabbi, and turning into Zöldfa Street, we find the building of the former Sephardic synagogue (bet hamidrash), now also converted into a residential building.

       One of the striking features of the two hundred years old, walled, well-tended cemetery in Fellegvár Street is the wooden ohel facing the entrance (a rather uncommon feature since most were constructed from stone or bricks). Rabbi Haim Fajs lies buried here. To the right are two finely carved gravestones, marking the burial of Menasse Grünbaum and his wife. The cemetery contains a number of lovely old gravestones. The oldest ones, often several hundred years old, are on the right side. A few gravestones in the centre are covered with a metal case to protect them from rain and snow. (The caretaker lives in the house next to the cemetery.)

Kisvárda

A fontos útvonalak kereszteződésében fekvő városban, az Esterházyak segítségével a 18. század második felében telepedhettek meg az első zsidó családok. 1796-ban megalakult a hitközség, amely 1801-ben már zsinagógát építhetett. Híres rabbi volt itt Ábrahám Jichak Weinberger.

1941-ben 3770 zsidó élt a városban, több templomuk, imaházuk, iskolájuk, fürdőjük, vágodájuk és egyéb létesítményük volt. Ma már nincs itt hitközség.

A Dimitrov utcában (egykori Csillag utca) álló nagyméretű, szépen renovált zsinagóga ma kiállító terem. Külseje nagyjából őrzi az eredeti formákat, belső terét azonban az új funkciónak megfelelően átalakították.

Az 1901-ben épült, romantizáló stílusú épület vöröstéglás falait a kőből készült fehér ablak- és ajtónyílások, rizalitok, homlokzati díszítések teszik esztétikussá. Szépek a változatos kialakítású, nagy, színes ablakok. Figyelmet érdemel a nagyméretű, íves fémlemez tető. Itt találjuk a mártíremléktáblát is.

A kisméretű egykori téli imaterem a templom nyugati oldala melletti földszintes szürke épületben található. Berendezése hagyományos, felhasználták az egykori templomból áthozott tárgyakat is.

A temetőben találjuk a helybeli, neves rabbi sírját.

The first Jewish families settled in the town, lying at the intersection of major roads, in the later eighteenth century with the help of the Esterházy family. The congregation was formed in 1796 and soon afterwards, in 1801, a synagogue was erected. Abraham Jichak Weinberger was one of the community’s famous rabbis.

       In 1941, the Jewish community numbered 3770; they had several synagogues, prayer houses, a mikvah, a butchery and other institutions. Today, there is no congregation in the town.

       The large, superbly renovated synagogue in Dimitrov Street (formerly called Csillag Street) is currently an exhibition hall. Its exterior preserves the original form, while the interior has been redesigned in accordance with the building’s new function. Built in 1901 in the Romanticising style, the red brick building’s appeal is greatly enhanced by the white stone windows and entrances, the decorative pilasters and the façade ornaments, as well as the large stained glass windows of varied form and the domed metal roofing. The plaque commemorating the victims of the Holocaust is set on the building.

       The former winter prayer room lay in the grey building by the synagogue’s western wall. Its interior furnishing are traditional, with a few articles brought over from the synagogue.

       The burial of the local, renowned rabbi lies in the cemetery.

Mándok

Az ukrán országhatárhoz közeli község temetője őrzi az egykor jelentős zsidó lakosság emlékét.

The cemetery of the settlement near the Ukrainian border preserves the memory of the former flourishing Jewish community.