Hetiszakasz /Kórah/

>Heti szakaszunk azon hat közé tartozik, amely személynevet tartalmaz, arra utalva, hogy különleges szereplővel van dolgunk, kinek egyénisége nagy vitákat szított bölcseink között.

 

A levita Kórah, Jichár fia, Kehat unokája fellázadt kétszázötven előkelő vezetővel, Rúben törzsének előkelőivel, Dátánnal, Abirámmal Mózes és Áron ellen, felrótta, milyen alapon állnak a nép fölé, mikor egész Izrael szent, és az Örökkévaló közöttük lakozik

 

Egyes magyarázatok szerint, mivel Jichár Kehát második fia volt, míg Ámrám az első, ezért Kórach úgy tartotta volna méltányosnak, hogy a királyság, a malchut legyen Mózesé, a papság, kehuna pedig rá, Jichár elsőszülöttjére szálljon, különösen azok után, hogy Áron –Lévi törzséből egyetlenként – részt vett az aranyborjú imádásában.

Rúben törzsének vezetői azt sérelmezték, hogy Jákob elsőszülöttjének jogán, nekik járt volna a kitüntetett szerep, így ők inkább a malchutot siratták. Dátán és Abirám alakja többször is felbukkan a hagyományos magyarázatokban, a prágai Lőw rabbi szerint ők, a lázadók jelképezték a rosszat, szemben Mózessal és Áronnal, a jó megtestesítőivel.

Dátán és Abirám volt az, aki beárulta Mózest a fáraónál a kegyetlen egyiptomi rabszolgahajcsár megölése miatt, ezért kellett Midjánba menekülnie. Véletlenen múlt Izrael megváltása, hogy a feljelentők okozták Mózes távozását Egyiptomból, midjáni tartózkodását, házasságát és nem utolsósorban kiválasztását az égő csipkebokor látomásában? Lőw rabbi szerint semmiképpen nem volt véletlen, a gonoszok cselekedete az isteni akarat végrehajtását segítette elő.

Dátán és Abirám volt az, aki a tilalom ellenére is mannát gyűjtött szombaton, ám csökönyös lázadásuk ezúttal vesztüket okozta.

A felkelőket Mózes Isten kezére bízta, a szolgálathoz használatos serpenyőkkel kellett Áronnal együtt a szent sátorhoz vonulni, áldozathoz készülődve, ám erre nem került sor, a föld megnyílt Kórah és a többi lázadó és házanépe alatt, elnyelve azokat. A serpenyőkből láng csapott fel, elemésztve a kétszázötven embert.

A közösség újra zúgolódott, ezúttal társaik pusztulása miatt, ezért újabb vészt hoztak a fejükre, ezrek haltak meg, míg végre Áron élők és holtak közé állva állította meg a csapást.

A hagyomány szerint Kórach átlagon felüli ember volt, szelleme felért Áronéval. Rasi említi, hogy mivel a talisz bíbor csíkja az égre, az isteni jellegre emlékeztet, ezért Kórah teljes egészében bíbort hordott. Bölcseink szerint magasabb spirituális szintre vágyott, nem elégedett meg a többi levita szerepével, akik a Szentély udvarán munkálkodtak, ő a Szentek Szentjébe vágyott. A misztikus magyarázat szerint Kórah Sámuel személyébe született újra a lélekvándorlás során, mert ő Áronnal volt egyenlő, míg Sámuel Mózessel és Áronnal együttvéve.

A hetiszakasz elbeszéli, hogy az Örökkévaló új jelet adott Lévi törzsének kiemelésére, minden törzsfő adott egy vesszőt, amelyek közül Ároné virágzott ki, ezzel bizonyítva alkalmasságát a főpapi teendőkre, továbbá a Szentély körüli szolgálatra. Mindezért a törzs tizedet kapott Izrael népének minden jövedelméből, ám saját birtokuk nem lehetett.

Áron fiainak leszármazottai lettek a kohénok, a főpapok, a leviták pedig a szent teendők mellett hivatalnokok, gyógyítók és egyéb vezetők lettek.

Kórah fiai életben maradtak, a zsoltárok közül több kötődik nevükhöz.

 
WEBSHOP

judaica.hu

 

Kabbala