Chajé Szárá

A hagyomány szerint Sára Izsák feláldozása miatt vesztette életét. Amikor Ábrahám elindult fiával és a legényekkel, hogy áldozatot mutassanak be – nem mondta el, mire készül. Ekkor a sátán megjelent Sárának. Megkérdezte, hol a bárány, az égőáldozat? Az anya ekkor szembesült a ténnyel, nem vittek magukkal semmilyen állatot. A Midrás szerint Sára szíve megszakadt ekkor, mások úgy magyarázzák, hogy Sára várta haza férjét, s amikor meglátta mindkettőjüket, örömébe halt bele.

 

Péntek esténként a vallásos családok eléneklik az Éset chajil – Derék asszonyról szóló dalt, amelynek szerzője Salamon király, saját édesanyját örökíti meg. A Midrás azonban érdekes magyarázatot fűz ehhez, azt állítva, hogy ez egy ősrégi ének, valójában Ábrahám gyászbeszéde, amelyet Sára ősanyánk felett mondott el. A kommentár rávilágít egy különös tórai törvény eredetére is ezzel a költeménnyel kapcsolatban, ez a satnesz, a gyapjú és a len keveredésének tilalma, amelyre nincs racionális magyarázat. A vers negyedik sora – Szerez gyapjat és lent – külön említi a kétféle fonalat, semmiképpen sem együtt fonja meg azokat. A szerző szerint ez az elkülönítés egészen Káin történetéig vezethető vissza, ő volt az első, aki növényeket termesztett, köztük a lent is, míg testvére Ábel pásztor volt, áldozata a bárány, a gyapjú gazdája. Káin visszautasított áldozata miatt megölte Ábelt, így a kettejüket jelképező adomány, a gyapjú és a len nem férnek meg egy ruhában.

Izsák egyáltalán nem volt már kis gyerek, mikor az akédára (megkötözés) sor került. Később Ábrahám feleségről is gondoskodott neki, hogy ne a kánaániak közül válasszon valakit. Hűséges szolgáját, Eliezert megeskette, hogy elmegy korábbi hazájába, és családja köréből hoz asszonyt fiának.

Eliezer félelemmel és kétségekkel indult útnak, aggódott hogy nem engedi senki vele idegen országba a lányát. Nem egyedül ment, szolgákkal, tevékkel, ajándékokkal megrakodva utazott Cháránba. Éppen a kúthoz érkezett, amikor jelet kért az Örökkévalótól, olyan lányra gondolt, aki inni ad neki, és a tevéit is megitatja.

Nem kellett sokat várnia, amikor megjelent Rivka, Ábrahám unokahúga. Mintegy válaszként a jelre, szívélyesen ajánlotta korsó vizét Eliezernek, igyon csak, majd a tevéit is megitatja. A hagyomány többféle mélységben vizsgálja ezt az epizódot. Egyfelől udvarias volt, hiszen a korsó jó pár liter vizet tartalmazott, ennyit egy ember sem tud meginni. Ha egy idegen kér belőle, iszik néhány kortyot, azt már nem lehet hazavinni, nem lehet tudni, ne adj Isten, beteg és megfertőzi a családnak szánt folyadékot, azt már amúgy is ki kellene önteni. Az viszont udvariatlan dolog, a szeme előtt a földre zúdítani az edény tartalmát, sokkal okosabb a tevéknek adni, ad még egy-két merítésnyit, amivel kimossa korsaját.

Más magyarázat szerint különösen jó cselekedet az állatokkal szembeni szép bánásmód, hiszen az állat – különösen anyagi szempontból – nem tudja azt viszonozni. Természetesen Rivka reakciójában benne volt a pusztában élő ember túlélési ösztöne is, ha nem kap a teve inni néhány nap után, aligha tudja folytatni útját a mostoha körülmények között.

Eliezer, miután látta, hogy küldetése sikerrel járt, szép ajándékokat – ékszereket adott a lánynak, és elfogadta meghívását.

Rivka testvére, Lábán, aki az anyagiasság jelképe a Midrásban, támogatta Ábrahám szolgájának küldetését, meggyőzték húgának és a családnak szánt ajándékok, és a többiekkel együtt jó szívvel egyezett bele az elkövetkező házasságba. Náchor házanépe, Betuél az apa néhány napig még ünnepelte volna a menyasszonyt, ám Eliezer sürgető szavaira Rivka is igent mondott a mielőbbi távozásra.

Esteledett, amikor a hű szolga meghozta a szép, okos menyasszonyt az egykori szülői házból. Izsák éppen a mezőn sétált, amikor megérkeztek Eliezer és Rivka a tevékkel, a férfi és a nő szolgáival. Rivka zavarában lecsúszott a tevéről, így találkozott először az áldozat és az erős, jó eszű asszony, aki előrelátásával és bölcsességével magára vállalta Ábrahám örökségét.

 

 
WEBSHOP

judaica.hu

 

Kabbala